Megfelelő műtéti technikával és korszerű rehabilitációval csökkenthető az újrasérülés esélye – Interjú Dr. Tátrai Miklóssal

Az ízületeket érintő porc- vagy szalagsérülések (pl. meniscus-sérülés, keresztszalag-szakadás) igen kellemetlen következményekkel járhatnak, ha nem a megfelelő kezelést kapjuk. Dr. Tátrai Miklós ortopéd és traumatológus szakorvost, sportorvost, ortopédsebészt a térdízület, vállízület, boka sérüléseiről, műtéti megoldásairól és rehabilitációjáról kérdeztük.

Érdeklődésének egyik fókuszterülete a térdsérülések. Hobbi sportolóknál jellemzően milyen problémákkal találkozik? 

– A legtöbben túlterheléses ártalmakkal fordulnak hozzám. Érzékelhetően egyre aktívabb a társadalom: rengetegen futnak, görkoriznak, síelnek, fociznak, kézilabdáznak stb. Ez egyfelől egy nagyszerű trend. Másfelől azonban ezzel együtt nő azok száma, akik a "fáj, de csak azért is megcsinálom" mentalitással túlterhelik magukat, sutba dobva a biztonságot adó fokozatosság elvét. Emellett a rendelésen az izomsérülés, a bokasérülés, az Achilles-ín fájdalom és a talpi bőnyegyulladás is igen gyakori jelenség. Meg kell még említeni a rotátorköpeny- és a bicepszszakadást, ez utóbbi gyakran súlyzós edzéseken (különösen testépítőknél) következik be. A szteroidhasználat is szerepet játszhat a sérülések kialakulásában, ugyanis a szteroidok gyorsan növelik fel az izomtömeget, amit az ínak nem képesek követni, így túlterhelődnek vagy leszakadnak (pl. quadriceps, combfeszítő izom, bicepsz ín).

Egyre több tinédzser jár fitneszterembe és végez súlyzós edzéseket? Mi ezzel kapcsolatban a hivatalos szakmai álláspont?

– Nem egészséges túl fiatalon a súlyzós edzés, mert még nem fejeződött be a növekedés. A 13-15 évesek számára inkább a saját testsúlyos edzések javasoltak, és majd csak a növekedési időszak vége után érdemes elkezdeni az aktív izomépítést. Ez az időpont nyilván egyénileg változó.

Milyen elváltozást okoz a túl korai súlyzós edzés?

– A csontok végén növekedési zónák találhatók, ezek zavarát okozhatja a túlterhelés, vagyis a csontok hosszanti növekedése akadályozottá válhat.

A keresztszalagpótlás az egyik speciális szakterülete. Mikor van szükség a beavatkozásra, mit kell róla tudni?

– A keresztszalagpótlásra (leggyakrabban az elülső keresztszalag, ACL pótlására) akkor van szükség, ha a keresztszalag részlegesen vagy teljesen elszakad, és a térdízület instabillá válik. A műtét sikerének kulcsa a sípcsont és a combcsont furatainak pontos elhelyezése. MRI segítségével diagnosztizálható maga a szakadás, illetve az esetleges társsérülések megléte (pl.: üvegporcsérülés, C-porc-, vagyis meniscus-szakadás), mely segít megtervezni a műtétet és a megfelelő rehabilitációt.  A műtétet artroszkóposan végezzük, ami gyorsabb rehabilitációt tesz lehetővé. A műtét egyik velejáró nehézsége, hogy míg a combcsonti szalagrész eredése fix, a sípcsonti tapadása azonban egyéni eltéréseket mutat (pl. lehet két kör, C-alak, egyenes vonal, egymásba kapcsolódó C-alakok). Ennek a sebésztechnikai tökéletes „másolása” lehetetlen, emiatt sem lesz sajnos soha 100%-os a műtéti eredményünk.

Artroszkópos műtéti technikával milyen ortopédiai problémákat lehet még megoldani?

– A helyreállító módszerek többsége végezhető artroszkóposan, a leggyakoribb a meniscus (porcgyűrű) szakadását orvosló artroszkópos beavatkozás. De orvosolhatók ezzel a technikával többek között az üvegporc-sérülések, a porckopások, a szalagsérülések (elülső/hátsó keresztszalag), a térdkalács instabilitás/ficam (ez részben artroszkóposan, részben nyitott műtéttel kezelhető), a bokában keletkező és mozgástartományt korlátozó hegszövet, a vállficam és a rotátorköpeny-szakadás is.

Kiemelkedően magas sikerrátával és igen nagy számban végez meniscus-varrást. Mikor ajánlott a varrás és mikor az eltávolítás?

– Ha 50 éves kor felett történik meniscus-szakadás, és a konzervatív terápia nem enyhíti a panaszokat, akkor inkább eltávolítjuk a térdből a leszakadt darabokat, nem varrjuk. Azonban fiatalabbaknál, akut sérülés esetén, főleg, ha nagy darab szakad le, a meniscus varrása a cél, hogy elkerüljük a túl korai térdkopást, és a 40-50 éves korban szükségessé váló térdprotézis-beültetést.

Egy rendhagyó technikát alkalmaz a keresztszalag-pótlás területen. Mit lehet erről tudni?

– Ez a technika az úgynevezett Laterális Extraartikuláris Tenodézis (LET), amit az elülső keresztszalag (ACL)-pótlással együtt végzek. Valójában ez egy régi, 70-es évekbeli módszer, amit a nemzetközi irodalomban újra felfedeztek és ajánlásként bevezettek a keresztszalagpótlás mellé. A LET-nél egy oldalsó, erős kötőszövetes lemez középső harmadát kivágjuk, és azt tekerjük, csavarjuk össze a combcsont és a sípcsont között.

Miben tud többet a hagyományos megoldáshoz képest?

A keresztszalag a sípcsont előrecsúszását és a lábszár rotációját gátolja. A hagyományos műtét megakadályozza az előrecsúszást, de a rotációt nem tudja teljesen kivédeni. Ezen a téren segít a LET. Az 5-10 éves utánkövetések szerint a LET-tel az újraszakadás esélye felére csökken. Ennek az eredménynek különösen a fiatal korcsoportnál (18-21 év alatt) van nagy jelentősége, ahol az újraszakadás esélye magasabb (10-12%) az átlagos 2-3%-nál. Azoknál a betegeknél, akiknél magasabb az újraszakadás esélye, ezt a módszert alkalmazom. Eddig igen jók a tapasztalataim.

Végez vállütközési szindróma (impingement szindróma) műtétet is. Mikor, miért alakul ki ez az elváltozás?

– Ennél a kórképnél a felkarcsont és a lapocka nyúlványa (a vállcsúcs) ütközik össze, ami a benne lévő nyáktömlő gyulladásához vezet. Sportolóknál (pl. vízilabdázóknál, kézilabdázóknál) a gyakori fej feletti karhasználat, nem sportolóknál a rossz vállfunkció (lapocka mozgása) és a helyet szűkítő, horgasabb vállcsúcs megléte fokozza az impingement szindróma kialakulásának kockázatát. Az életkor előrehaladtával, 50 év felett gyakrabban jelentkezik, de előfordulhat fiatalabbaknál is, ha az imént említett rossz anatómiai adottság figyelhető meg. Mivel a rotátorköpeny is az ütközési zónában található, így a vállütközési szindróma a rotátorköpeny sérüléséhez, szakadáshoz is vezethet (ez az úgynevezett degeneratív rotátorköpeny-szakadás). Kevesen tudják, hogy az emberek 10-20%-ának 60-70 éves kor felett anélkül szakad el a rotátorköpenye, hogy észrevenné, mert a delta izom átveszi a funkcióját. Ezeket az eseteket nem mindig operálják, az elsődlegesen javasolt kezelés a gyógytorna. Műtét akkor szükséges, ha fájdalom jelentkezik, vagy a váll működése (kar felemelése) nem kielégítő. A váll operációja egyébként nyaki blokk (zsibbasztás) mellett is kivitelezhető, tehát nincs szükség altatásra.

Sokat dolgozik élsportolókkal. Az esetükben miben más a sérülések ellátása?

– Tekintettel arra, hogy az edzőmunkában minden egyes nap számít, az ellátásuk bizonyos pontokon más, rehabilitációjuk pedig gyorsabb a hobbi sportolókéhoz képest. Egy bokaszalag-sérülés esetén például azonnal rögzítik a sérült ízületet, és speciális kompressziós géppel (pl. Game Ready segítségével) akadályozzák meg a duzzanat keletkezését. Ezzel a felépülésben akár több nap is nyerhető, és már pár nap után elkezdhető a gyógytorna, ami sokkal intenzívebben, a hobbisportra érvényes protokollhoz képest nagyobb óraszámmal zajlik. Ezenfelül a speciális rögzítési módoknak köszönhetően a bokaszalagsérülés után akár 1-1,5 hét múlva már visszatérhet a pályára a versenyző. A bokaszalag-sérülés ellátási protokollja egyébként a civil szférában is módosult: régen rendszerint műtötték, most már elsősorban konzervatív terápiát javasolnak.

Hogy változott a sportolóknál az utóbbi időben a rehabilitációs protokoll?

– Az objektivitás jellemzi most a rehabilitációt, a prevenciót. Míg korábban inkább szubjektív felmérések domináltak, napjainkban objektív tesztekkel tudjuk felmérni a játékost, és a megfelelő kritériumok teljesítését követően tudjuk visszaengedni játszani. Fontos változás, hogy komolyabb trauma, műtét után az újrasérülés veszélye miatt lassabban engedjük vissza a versenyzőket, mint 10 évvel ezelőtt. Például egy keresztszalag-szakadás után 2008-ban 4-6 hónapot követően már visszamehettek a versenyzők a pályára, jelenleg egyöntetűen 9 hónap rehabilitáció javasolt annak érdekében, hogy ne következzen be hamar egy újabb, esetlegesen még komolyabb sérülés. Az adatalapú szemlélet térnyerése mellett sok összefüggést is felfedeztünk. Például, ha egy sportoló törzsizma nem elég erős, nagyobb eséllyel lesz csípő-, derékfájdalma vagy keresztszalag-szakadása. A gyengébb csípőizomzat nagyobb terhelést eredményez a térdre nézve.