Rotátorköpeny rekonstrukció

A rotátorköpeny a váll izmainak és inainak egy csoportja, amely a felkarcsontot rögzíti a vállízületben. Betegségei főként az 50-60 éves korosztálynál jelennek meg, de az életkor mellett más tényezők is hajlamosíthatnak. Amennyiben a nem műtéti kezelések nem eredményesek, akkor operációra lehet szükség.

Mi az a rotátorköpeny?

A rotátorköpeny a felkarcsont fejét-nyakát körbevevő és azt több irányban mozgató négy izomból áll. Az izomköpeny feladata, hogy a felkar mozgatása kiegyenlített erőpárok mellett történjen, hogy a felkarcsont feje a legoptimálisabb helyzetben gördülhessen az ízületi vápában. Leggyakrabban a lapockatövis feletti izmot érinti a sérülés. Az izom segíti a felkar oldalra való emelését, együttműködve a köpeny további képviselőivel, és a delta izommal.

Általános ismeretek a rotátorköpeny sérülésekről

A rotátorköpeny-sérülések kialakulásában több tényező is szerepet játszhat, akár egy időben is. A létrejötte lehetséges egyetlen sérülés következtében, de időben jelentősen hosszabb, akár évekig tartó folyamat is lehet több ismételt kisebb sérülés, illetve mechanikus irritáció, gyulladás, vagy mindezen faktorok együttes fennállása következtében. Idősebb korban gyakoribb, a rendszeres, apró traumák összeadódásából következő szakadás. Különböző társbetegségek, mint a cukorbetegség, egész szervezetet érintő izom-ín-kötőszöveti betegségek, krónikus gyulladások, szteroid kezelés, és még sok más tényező mellett az életkor is fontos befolyásoló tényező, mely a degeneratív folyamatok által gyengíti a szövetek struktúráját. A károsodott rotátorköpeny általában együtt jár a nyálkatömlő (bursza) gyulladásával, mely a fájdalmat fenntarthatja, éjszakai panaszokat okozhat, illetve a vállcsúcsnyúlvány alatti tér (szubakromiális tér) beszűkülésével. Ez utóbbi gyakorlatilag becsípi az alatta futó izmot, illetve inat, és a felkarcsont felső részével való ütközések révén fájdalmat provokál. A rendszer finomhangoltsága, és összetettsége miatt a bekövetkező károsodások általában progresszív jellegűek, tehát a folyamat orvosi vagy gyógytornász általi kezelése, illetve a páciens aktív hozzájárulása nélkül nem áll meg, súlyos következményekhez vezetve.

Melyek a lehetséges tünetek?

Az irritáció, gyulladás és sérülés következtében, a leggyakoribb panaszok a következők.

• terhelési, és gyakran nyugalmi, éjszakai fájdalom
• fájdalmas mozgásív
• emelés, vagy rotációs mozgások közben gyengeségérzés
• beszűkült mozgástartomány
• mozgás közben jelentkező ropogás

Milyen kezelési lehetőségek vannak?

Alapvetően kétféle kezelési lehetőség áll rendelkezésre. A nem műtéti (konzervatív) és műtéti.

A konzervatív kezelés célja

Kezelések alapvető célja a fájdalommentesség és a felkar mozgástartományának visszanyerése. Ennek során azonban a szakadt ín nem gyógyul meg, ezért a gyengeségérzés nem szűnik meg. Emellett arra kell számítani, hogy hosszabb idő alatt fokozódik a vállízület kopása, a felkarcsont fejének helyzetváltozása, mely évek alatt egy fájdalmas, a köznapi életben is nehezen használható vállízületet eredményezhet. Ezért főleg fiatal korban a konzervatív kezelés helyett lehetőség szerint a műtéti rekonstrukciót, a szakadt ín megvarrását javasoljuk.

A konzervatív kezelés eszközei

Gyógyszeres kezelés, amely fájdalomcsillapító és gyulladáscsökkentők alkalmazásából áll, illetve gyógytorna, valamint a fizioterápia egyéb eszközei.

Műtéti kezelés

A sebészi beavatkozás lényege, hogy helyreállítsuk a rotátorköpeny izmaiban-inaiban bekövetkező folytonossághiányt, eltávolítsuk a gyulladt szövettörmeléket, és kialakítsunk egy megfelelő tágasságú teret a vállcsúcsi nyúlvány (akromion) alatt, hogy az izom-ín akadálymentesen mozoghasson.

Ennek érdekében, a vállcsúcsi nyúlvány (acromion) alsó felszínét és csontkinövéseit levéssük, szükség esetén a felkarcsont kinövéseivel együtt. A gyulladt nyálkatömlőt eltávolítjuk. A szubakromiális (vállcsúcsi nyúlvány alatti) tér felső falának részét képező szalagot (ligamentum coracoacromiális) szükség esetén átmetsszük.

Az eddig leírt beavatkozásokat nevezzük dekompressziónak. Ezt követi a sérült rotátorköpeny felkeresése, és a körülményeknek megfelelő öltési technikával való egyeztetése. Előfordulhat bizonyos esetekben, hogy ez a rekonstrukciós törekvés nem, vagy csak részlegesen kivitelezhető a sérülés kiterjedtsége miatt. Ebben az esetben másik műtéti megoldás, vagy konzervatív terápia választandó, a beteg előzetes tájékoztatásával, beleegyezésével. A dekompresszió, rekonstrukció nélkül is fájdalommentességhez vezet, panaszait nagymértékben csökkentheti, életminőségét javíthatja. Ritka esetekben, szükséges a bicepsz izom hosszú fejének leválasztása, amennyiben az gyulladt, degenerált és további fájdalmak okozója lehet. Ennek oka, hogy ugyanabban a térben közlekedik, mint a rotátorköpeny egyik izma, és hasonló módon károsodott, gyulladt, fájdalmas, mely kiterjedtebb panaszokat okoz. A beavatkozással, az páciens izomereje minimális mértékben csökkenhet, hétköznapi életvitel szempontjából elenyésző, hiszen a másik eredése továbbra is megmarad és funkcionál.

Mi történik a páciennsel a műtőben?

A műtét menete:

• Nyitott műtét során, a felkar felső harmadában 4-8 cm hosszú bőrmetszést ejtünk.
• A delta izmot, épségére ügyelve feltárjuk, hogy az alatta fekvő területhez hozzáférjünk (delta split).
• A szubakromiális térbe jutva, a gyulladt nyálkatömlőt (burzát) eltávolítjuk.
• A feszülő, degeneratív, a tér felső falának részét képező szalagot (ligamentum koracoacromiale) átvágjuk, majd a vállcsúcsnyúlvány (akromion) alsó felszínét egyenletesre faragjuk. Szükség esetén, a felkarcsont kinövéseit is levéssük.
• Miután a gyulladt szöveteket eltávolítottuk, és kialakítottuk a megfelelő tágasságú teret, felkeressük a sérült rotátorköpeny csonkjait. A körülményeknek megfelelő technikával megkíséreljük a végek egyeztetését, speciális csomókkal rögzítjük őket. Amennyiben a csontról szakadt le, úgy csonton átvezetett öltésekkel varrjuk vissza eredeti tapadási helyére. Szükség esetén, elvégezzük a bicepsz izom hosszú fejének átvágását.
• A területet kiöblítjük, hogy eltávolítsuk a gyulladásos folyadékot, törmelékeket.
• Szükség esetén kis szívócsövet (drain) helyezünk a sebbe, amely a műtét után felgyülemlő vért és savót vezeti ki.
• Több rétegben bevarrjuk (zárjuk) a sebet, és steril kötéssel fedjük azt.
• Műtét végén hálós kötszerrel rögzítjük a karját a testéhez.

Mi történik, ha az indokolt műtéti kezelés elmarad?

• A szubakromiális tér szűkülete tovább fokozódhat (progresszív).
• A rotátorköpenyen lévő szakadás tovább fokozódhat, mely az egyébként finom egyensúlyban levő rendszerben kiterjedt károsodásokhoz vezethet. Ennek bekövetkezte a műtéti megoldások lehetőségét csökkenti.
• Fájdalom fennmarad, fokozódhat.
• A felkar mozgása tovább korlátozódhat.
• Életminőség romolhat.
• Később elvégzett műtét technikailag nehezebb lehet, eredményessége csökkenhet.

Ismerje meg filmünkből magánkórházi osztályunk betegbiztonságának legfőbb garanciáját, az intenzívterápiás osztályt és high-tech műtői környezetünket!

Tudjon meg mindent cikkünkből modern, organikusan fejlődő magánkórházi részlegünkről!
 

Érdeklődés esetén kérjük, küldjön levelet a magankorhaz@bhc.hu címre!