Gerincdeformitás műtét
A gerinc deformitása progresszív jellegű, a műtét tehát sok esetben elkerülhetetlen. Ezt felismerve igyekszünk időben elvégezni a beavatkozást, mely így jobb kilátásokkal végezhető, esetleg szerényebb panaszokkal bíró pácienseken is.
A gerinc testünk támasztó szervrendszerének, a csontváznak központi tengelye. Több, egymásnak részben ellentmondó igénynek is meg kell felelnie:
- Stabilan meg kell tartania a törzsünket és rajta a fejünket, mindezt úgy, hogy tengelyirányú „rugózásra”, illetve a tér minden irányába történő, bár korlátozott mozgásra is képes legyen.
- Mindeközben védenie kell a létfontosságú gerincvelőt, illetve a gerincvelői idegek gyökereit.
A függőleges tartás, melynek egyik alapvető evolúciós haszna, hogy magasról vízszintesen tudjunk előre tekinteni, egy sok tényezőtől függő, instabil egyensúlyi helyzet. Ebben a helyzetben a fejünket a lábainkkal határolt alátámasztási terület felett tartjuk.
Az álló ember esetében a fej egyensúlyi helyzetéhez addig szükséges a legkevesebb energiabefektetés, amíg a gerincünk is egyensúlyi helyzetben van, azaz görbületei úgy egyenlítik ki egymást, hogy súlyvonalunk az alátámasztási területen belül marad.
A gerinc szemből nézve (ezt nevezzük coronalis síknak) közel teljesen egyenes, a szív helyén egy enyhe jobbra irányuló görbület előfordulhat, míg oldalról nézve, (ezt nevezi a szakirodalom nyílirányú azaz „sagittalis” síknak) jellegzetes görbületei vannak, melyek összességében kiegyenlítik egymást. Ha pedig felülről tekintünk a gerincre (horizontális sík) a csigolyák egyirányba fordulnak tövisnyúlványukkal hátrafelé.
A gerinc egyensúlyi helyzetét balansznak nevezzük és oldalirányból (sagittalis sík) illetve szemből (coronalis sík) nézve határozzuk meg. Szemből nézve a gerinc egészséges esetben csaknem teljesen egyenes. Ha álló helyzetben készült röntgenfelvételen valamely (általában a 7. nyakcsigolya) középpontjától egy függőlegest húzunk lefelé, akkor az a medence középső elemét képező keresztcsontot középen metszi. Oldalról nézve a meghatározás a gerinc élettani görbületei miatt sokkal nehezebb. Olyannyira, hogy nincs is egy mindenki által elfogadott módszer, ami azt bizonyítja, hogy egyik megközelítés sem tökéletes. Mégis, a coronalis sík analógiáját véve alapul, ha a 7. nyakcsigolya középpontjából egy függőlegest vezetünk lefelé és az metszi a keresztcsont felső felszínét, akkor nagy zavar az egyensúlyban nincs.
A gerinc deformitása az élettani határokon kívül eső alaki elváltozásokat jelenti az előbb leírt síkok bármelyikében. A szemből nézetben jelentkező görbületeket nevezzük gerincferdülésnek. Itt fontos megkülönböztetni fiatalkori és időskori elváltozásokat. Előbbiek egy jelentős hányadánál nem ismert a deformitás kialakulásának oka, míg egy kisebb hányadnál fejlődési rendellenesség, ideg-izombetegség vezet az elváltozáshoz. Ezek a deformitások sokszor már kisgyermekkorban jelentkeznek és hajlamosok akár az életet is veszélyeztető mértékben romlani, amely esetekben mindenképpen sebészi megoldás szükséges. A felnőttkori deformitások egy része ezeknek a gyermekkori elváltozásoknak a később észlelt eredménye, más részük a gerinc kopása miatt alakulhat ki és jellemzően nem, de legalábbis nem gyorsan súlyosbodik. Természetesen ezek kombinációja is előfordulhat. Az oldalirányból észlelhető deformitások közül a legszembetűnőbb a háti gerinc fokozódó görbülete (púposság). Ez fiatalkorban a gerincferdülés részjelensége lehet, amikor a deformitás mindhárom síkban megjelenik, de van olyan formája is, amikor csak egy síkban fokozódik a görbület. Gyakrabban fordul azonban elő a gerinc öregedése kapcsán, a porckorongok és csigolyák meggyengülése miatt kialakuló alakváltozása következtében. A felnőtt korban jelentkező deformitás általában a gerinc egyensúlyi helyzetének elvesztésével jár, ami azt jelenti, hogy álláskor, járáskor a törzsünk és a fejünk megfelelő tartásához egyre több és több izommunkára lesz szükség, ami az izmok kifáradásához és ebből adódó fájdalomhoz vezet.
A deformitások kezelésére konzervatív úton, azaz nem sebészileg úgy van lehetőségünk, hogy célzott tornával erősítjük a gerincet tartó izomzatot, szükség esetén egy fűzővel megtámaszthatjuk a gerincet, ami tehermentesíti az izmokat, de ezzel párhuzamosan a nem használt izmok elgyengülésével számolnunk kell. Ha a deformitást nem tudjuk kezelni, akkor végső soron megoldás lehet az is, hogy külső segédeszközre (keretre vagy botra) támaszkodva tehermentesítjük a gerinc megtartásához nem kellően erős, fájdalmassá váló izomzatot.
A deformitások sebészi kezelése a gerinc felépítésének megfelelően általában meglehetősen komplex beavatkozás. Ennek során egészséges emberek és betegek gerincén mért adatok összehasonlításával igyekszünk megbecsülni az adott páciens számára optimális görbületeket. Amennyiben van még mobilitás a gerincen, ennek felhasználásával, merev gerinc esetén a csigolyák „átszabásával” (ezt osteotomiának hívjuk) alakítjuk ki a kívánt formát. Ehhez általában a gerinc hosszabb szakaszának rögzítése, végleges elmerevítése szükséges.
Ismerje meg filmünkből magánkórházi osztályunk betegbiztonságának legfőbb garanciáját, az intenzívterápiás osztályt és high-tech műtői környezetünket!
Tudjon meg mindent cikkünkből modern, organikusan fejlődő magánkórházi részlegünkről!
Érdeklődés esetén kérjük, küldjön levelet a magankorhaz@bhc.hu címre!
