Minimál invazív gerincstabilizáció
Gerinc instabilitás különböző okokból alakulhat ki, melynek kezelésében különböző konzervatív módszerek is alkalmazhatók, de bizonyos esetekben csak műtéttel érhető el javulás. Ilyenkor sebészi úton fém rögzítőeszközt ültetnek be orvosaink, ami hozzájárul a gerinc stabilitásához és a tünetek enyhítéséhez. A műtét hátulsó feltárásból elvégezhető hagyományos módszerekkel és minimál invazív technikával is, melyek közül az orvos határozza meg az alkalmazhatót.
Mit jelent az minimálisan invazív technikával végzett rögzítő gerincműtét?
A gerincbetegek egy részének az állapotán stabilizáló gerincműtéttel lehet javítani. A hagyományos technikával végzett stabilizáló/fúziós gerincműtét során a biztonságos implantátum behelyezéshez a gerinc melletti izmokat le kell választani a csontos gerincoszlopról. Ennek hatására a műtőben nagyobb vérvesztéssel lehet számolni, illetve a műtét után rehabilitációs időszak az izom gyógyulás miatt (amely legalább 6 hét!) elhúzódó.
Bizonyos válogatott esetekben azonban lehetőség van úgynevezett minimálisan invazív technikával végezni a rögzítő vagy akár a fúziós műtéteteket. Ezekben az esetekben a hagyományos hátulról végzett középvonalas, izomleválasztásos feltárás helyett úgynevezett bőrön keresztüli (percutan) pár centiméteres metszésen át helyezzük be a gerinc implantátumot (csavarok, rúd). Műtétet követően hosszútávon az izmok megkímélése miatt a rehabilitációs idő lerövidül, közvetlen a műtét után azonban a hagyományos technikához képest nagyobb sebfájdalommal lehet számolni, amelyet azonban gyógyszeresen lehet csillapítani.
Milyen esetekben végezhető minimál invazív gerincműtét?
Az esetek nagy részében technikailag végezhető minimál invazív gerincműtét, azonban, mint minden módszernek ennek is megvannak az előnyei és hátrányai. A műtét legnagyobb előnye a kisebb szöveti ártalom, azonban számos hátránya is van a hagyományos módon végzett gerincműtétekhez képest. A minimál invazív technikák elvégzéséhez nagyobb rutinra van szükség, mert a műtét jelentős részében a műtéti terület a bőr alatt van, amelyet szemmel nem csak röntgen képerősítő segítségével 2 dimenzióban lát az operatőr. További hátrányok közé tartozik az is, hogy a felszíneket csak a csigolyák között a porckorong helyén lehet létrehozni, amíg a hagyományos nyitott technikák során a csigolyák hátsó felszínei között is kialakítható fúzió, amely hosszú távon biztosabb rögzítéshez vezethet. Mindezek végett a minimál invazív technikákat elsősorban idősebb betegeknél alkalmazzuk, ahol az általános állapot miatt javasolt a kisebb műtéti megterhelés, illetve azokban az esetekben amikor a fúziós felszíneknek nincs nagy szerepe az ellátásban (pl. fiatal betegek balesetből eredő csigolya törései).
A minimálinvazív és a hagyományosan végzett műtéti eljárások között minden esetben a gerincsebész dönt szakmai elvek alapján, ahol mérlegeli a beteg számára műtéti megterhelést, illetve a fúziós felszínék fontosságát.
Ismerje meg filmünkből magánkórházi osztályunk betegbiztonságának legfőbb garanciáját, az intenzívterápiás osztályt és high-tech műtői környezetünket!
Tudjon meg mindent cikkünkből modern, organikusan fejlődő magánkórházi részlegünkről!
Érdeklődés esetén kérjük, küldjön levelet a magankorhaz@bhc.hu címre!
