Évente 8000 új mellrákos esetet diagnosztizálnak, és 2500 nő veszti életét a betegség miatt. Időben történő felismeréssel azonban még jóval nagyobb az esély a gyógyulásra. Milyen korai tünetekre érdemes figyelni?
– Ha bármilyen újonnan észlelt elváltozást tapasztal – csomót tapint, aszimmetrikus, „narancsbőrre” emlékeztető felszínt vagy bőrelszíneződést lát, esetleg befelé húzódik a mellbimbó –, mindenképpen érdemes ultrahang- vagy mammográfiás vizsgálatra menni. Nem kell azonnal megijedni vagy pánikba esni, de tagadásba menekülni sem szabad. Ilyenkor a legrosszabb döntés, a halogatás. Korai, időben megkezdett terápiával betegek több mint 80 százaléka meggyógyul.
| Dr. Sávolt Ákos a pályafutását a Szent János Kórház Sebészeti Osztályán kezdte, majd a sebészi szakvizsga megszerzése után az Országos Onkológiai Intézetbe került. Kutatási területe kezdettől fogva az emlődaganatok voltak. 2013-ban PhD fokozatot szerzett az őrszemnyirokcsomó-biopsziát követő axillakezelés témájában, 2014-ben pedig Európai emlősebész szakvizsgát (F.E.B.S.) tett. 2012-től az Emlő- és Szarkómasebészeti Osztály munkatársaként, 2014 és 2021 között az Emlősebészeti Osztály helyettes vezetőjeként, majd 2021-től-2025-ig az Emlő- és Lágyrészsebészeti Osztály osztályvezető főorvosaként és a Daganatsebészeti Központ vezetőjeként dolgozott. 2023 óta a Semmelweis Egyetem Onkoterápiás Tanszékének egyetemi adjunktusa és az Egynapos Sebészeti Klinika munkatársa. |
Milyen gyakorisággal érdemes emlőszűrésre járni?
– Az emlőszűrés népegészségügyi feladat: jelenleg 45 és 65 éves kor között kétévente hívják be a hölgyeket mammográfiás szűrővizsgálatra. Ha a felvételen bizonytalan elváltozást találunk, a pácienst kiegészítő, nagyított felvételekre és ultrahangvizsgálatra hívjuk vissza. A 45 és a 65 éves korhatár nem véletlen: erre a korcsoportra esik az emlőrák előfordulásának csúcsa. Az ezen a korosztályon kívüli nőknek a rendszeres önvizsgálat, a fiataloknak az évenkénti nőgyógyászati vizsgálat a legfontosabb.
A családi halmozódás mennyire befolyásolja, hogy mikortól érdemes rendszeresen vizsgálatra járni?
– Nemcsak a családi halmozódás számít, hanem minden olyan tényező, amely hajlamosíthat a betegségre. Ha a családban már előfordult emlőrák vagy petefészekrák, nem a szokásos kétéves protokollt kell követni, hanem évente szükséges a vizsgálat. Úgy vélem, terhesség és szülés után – vagy ha ez nem történik meg, 30–35 éves kortól – érdemes évente ultrahangra menni, és minden második alkalommal mammográfiát is végeztetni. Gyakoribb kontroll javasolt azoknak is, akik hormonpótló kezelésben részesültek, lombikprogramban vettek részt, vagy hosszú ideig szedtek fogamzásgátlót. Sokan félnek a mammográfiától, alaptalanul, pedig sokkal jobb évente elmenni egy vizsgálatra, mint a félelem vagy a tévhitek miatt teljesen kihagyni a szűrést.
Ha bebizonyosodik a mellrák, akkor meg kell találni a beteg számára célravezető terápiát. Összeül az onkoteam. Hogyan zajlik ez a csapatmunka?
– Magyarországon minden rosszindulatú daganat esetén kötelező az onkoteam döntése. A csapat elsőként értékeli a leleteket, és meghatározza a lehetséges kezelési utak sorrendjét. Fontos, hogy mi, orvosok ne csak a saját szakterületünkhöz értsünk, hanem tisztában legyünk a társszakmák – például a sugárterápia és a klinikai onkológia – szempontjaival is, hogy komplexen tudjuk támogatni a beteget. Jellemzően legalább két onkoteam-ülés zajlik: egy az első leletek birtokában, egy pedig a műtét utáni végleges szövettani eredmény – például a nyirokcsomók állapotának – ismeretében. Kiújulás vagy terápiaváltás esetén a csapat újra összeül.
Sokan másodvéleményért keresik fel. Mikor van ennek különösen nagy jelentősége?
– A legfontosabb szempont a biztonságérzet. A betegnek tudnia kell, hogy a legjobb terápiát alkalmazzák nála. Ha bármilyen bizonytalanságot érez, vagy nem kapott érdemi választ a kérdéseire a kezelőorvosától, bátran forduljon másodvéleményért. A diagnózistól a gyógyulásig vezető út tulajdonképpen apró csatákból álló küzdelem a betegséggel szemben, amelyeket lelkileg és fizikailag is felkészülten, teljes biztonságérzettel lehet hatékonyan megvívni.
Az onkoplasztikai szemlélet dominál most már az emlődaganat-sebészetben. Mit jelent ez pontosan?
– A lényege, hogy a sebész nem csupán a daganat vagy az érintett nyirokcsomó eltávolítására törekszik, hanem a folyamatot komplexen kell végiggondolnia. A daganat eltávolításával párhuzamosan foglalkozni kell az esetlegesen kialakuló esztétikai hiányosságok, deformitások korrekciójával is. Ehhez ismerni kell az egész kezelési utat: ha például a műtétet sugárkezelés követi, ez befolyásolja, hogy egy esetleges implantátum beültetését mikorra érdemes ütemezni.
Sok nő attól tart, hogy a diagnózis automatikusan a mell elvesztésével jár. Mennyire megalapozott ez a félelem?
– Ez az egyik legelterjedtebb tévhit: emlődaganat esetén sokan azt gondolják, mindenképp el kell távolítani az emlőt. Ez a legtöbb esetben nem igaz, ma jóval több emlőmegtartó műtétet végzünk. Az onkoplasztika célja pontosan az, hogy úgy tágítsa ki az emlőmegtartás lehetőségeit, hogy az onkológiai biztonság marad az elsődleges szempont, az eredmény azonban esztétikailag is elfogadható, akár plasztikai korrekciókkal szebb is lehet. A döntést több tényező befolyásolja: az emlő mérete, alakja és a daganat elhelyezkedése. A kezelési tervet mindig az onkoteam határozza meg, a konkrét műtéti eljárásról pedig az emlősebész dönt a beteg bevonásával.
Mi befolyásolja, hogy egy esetleges rekonstrukció azonnal vagy csak később történik meg?
– Mindig az onkológiai szempontok a legfontosabbak, ezekkel párhuzamosan vesszük figyelembe a plasztikai megfontolásokat. Egy nagyon agresszív, áttétes daganat esetén nincs azonnali helyreállítás, ilyenkor jellemzően az utolsó kezelés után egy évet várunk a végleges rekonstrukcióval. Létezik az úgynevezett azonnali-halasztott megoldás is: ilyenkor egy expanderrel előkészítjük a helyet a kemo- és sugárkezelés idejére, majd később végezzük el a végleges implantációt. Ha nagy valószínűséggel nem lesz szükség sugárkezelésre, törekszünk az azonnali helyreállításra – implantátummal vagy saját szövettel. A mai modern implantátumok már egy életre szólnak, nem kell tíz évente cserélni őket, mellettük az utánkövetés is biztonsággal elvégezhető.
Milyen további tévhitekkel találkozik még az emlőműtétekkel kapcsolatban?
– A már említett, azonnali emlőeltávolításról szóló téves hiedelem és a mammográfia állítólagos ártalmasságától való félelem mellett a harmadik nagyon elterjedt tévhit, hogy a biopszia, azaz a mintavétel szétszórja a szervezetben a daganatot. Ez nem igaz: a mintavétellel éppen azt határozzuk meg, pontosan milyen típusú rákról van szó, és ez alapján tervezzük meg a kezelést. Ma már léteznek olyan daganattípusok, amelyeknél nem műtéttel, hanem célzott terápiával kezdjük a kezelést, ehhez pedig elengedhetetlen a biopsziás mintavétel.
Mekkora szerepe van az onkopszichológiának a diagnózis feldolgozásában?
– Amikor elkezdtem a szakmát, gyakran mi, orvosok láttuk el az onkopszichológus szerepét is, hiszen a betegek sokszor megfelelő támogatás nélkül, kétségbeesve álltak ott a szövettani lelettel a kezükben. Ma már szerencsére egy komoly szakmai csapat áll rendelkezésre, amely a diagnózistól kezdve, a kezelésekre való felkészülésen át egészen a terápia lezárultáig, a jövőtől való félelem feldolgozásáig támogatja a pácienseket.
