A tévhitek és az irreális félelmek a gyógyulás gátjává válhatnak – Interjú Dr. Kocsis Mihály István sebésszel

A hiedelemmel ellentétben a sérv soha nem múlik el egyszerű praktikák hatására, és az epekövek otthoni “csodakúrái” akár életveszélyes állapothoz is vezethetnek. Dr. Kocsis Mihály sebésszel a legmakacsabb tévhitekről és félelmekről, valamint a modern műtéti eljárásokról beszélgettünk.

A sérvsebészet az egyik fókuszterülete. Bizonyára találkozott már azzal a hiedelemmel a praxisában, miszerint a kiboltosulás masszírozással, speciális tornával gyógyítható.

– Igen, gyakran, és ez egy veszélyes elgondolás. A sérvek egy ideig valóban visszahelyezhetőek – orvosi kifejezéssel élve reponibilisek –, de fontos leszögeznünk, hogy magától a probléma soha nem szűnik meg. Heveny kórkép általában akkor alakul ki, ha a sérvkapun keresztül hasüregi szervek – leginkább vékonybélkacsok – kerülnek a sérvtömlőbe. Ilyenkor egyetlen rossz mozdulat is elég ahhoz, hogy a környező izomzat vagy a bőnye rászoruljon a kitüremkedésre, és kialakuljon a kizáródás, ami rendkívül veszélyes, akár halálos kimenetelű is lehet. Ha a kint lévő bélkacs leszorítás alá kerül, elveszíti a vérellátását és elhalhat, ez pedig órákon belül hashártyagyulladáshoz, következményes vérmérgezéshez vezethet, és akár halált is okozhat, ha nem kap időben orvosi segítséget a beteg.

Mi jelenti a valódi megoldást?

– A sérvek tervezett műtéti kezelése hoz igazi gyógyulást. Amíg nincs kizáródás, az indikáció relatív, a műtét az életminőséget javítja: a páciens bejön sérvvel, és a beavatkozás után sérv nélkül távozik. Ha viszont eljut a kórkép a kizáródásig, akkor a tervezett műtétből azonnal akut beavatkozássá válik. Ezt semmiképpen sem javasolt megvárni.

Sérvműtétnél a hálóbeültetés jelenti az elsődleges választást?

– Ez a sérv típusától és méretétől függ. A lágyéksérvek esetében a hálóbeültetés ma már valóban “arany standardnak” számít. A régi típusú, háló nélküli lágyékrekonstrukciók már elavultak. A köldöksérveknél azonban árnyaltabb a kép: ahol a sérvkapu minimális, ott erős hasfali öltésekkel, háló nélkül is biztonságosan zárható a nyílás a Spitzy-féle technikával. Ilyenkor nem feltétlenül szükséges idegen anyagot beültetni, bár a modern hálók teljesen szövetbarátok, így megijedni sem kell tőlük. Fontos azonban tisztázni: a háló csupán tehermentesíti a hasfalat, de nem veszi át teljesen a szerepét. Ha a beteg a sérvműtét után nem tartja be a fizikai kíméletet, nem hordja a haskötőt, vagy túl korán kezd el hasizomra edzeni, a sérv a háló mellett vagy alatt is képes utat törni magának.

A köztudatban a sérv az idősek vagy legyengült fizikumúak betegsége, mégis hallani „sportolói sérvről” is. Hogy létezik ez?

– Úgy, hogy a sérv nem az izomzat, hanem a kötőszövet meggyengülése. Lehet valaki testépítő vagy professzionális sportoló, a hasfalán neki is vannak olyan anatómiai pontok – azaz a legkisebb ellenállás helyei –, ahol a szövetek találkoznak vagy kereszteződnek. Ha valaki hirtelen, óriási fizikai megterhelésnek teszi ki a szervezetét – például túl nagy súlyt emel vagy kap egy komolyabb ütést boxolóként –, a megnövekedett hasűri nyomás a hashártyát és a hasi szerveket átnyomhatja ezeken a réseken. Erre a területre nem lehet „rágyúrni”. Hasonló folyamat a rectus diastasis (szétnyílt egyenes hasizompólya) is, ami szintén a hasfal középvonalában lévő kötőszövet kinyúlása a belső nyomás hatására.

A betegek jelentős része azért halogatja a sérvműtétet, mert tart a hosszú lábadozástól és a kieső munkaidőtől. Valójában mennyi időt vesz igénybe a regeneráció?

– A modern sebészet, különösen a laparoszkópos eljárások (például a lágyéksérveknél alkalmazott TEP/TAPP technikák) ugrásszerű változást hoztak a felépülési időben. Szellemi, irodai munka esetén akár egy hét után is vissza lehet térni a munkába, ha a páciens jól érzi magát. Amennyiben szeretne kényelmesen pihenni, két hét otthon tartózkodás javasolt. A műtét után hat hétig szigorú fizikai kímélet szükséges, ezt követően pedig fokozatosan, a szervezet jelzéseit figyelve szabad csak felépíteni a terhelést. A teljes, végleges hegesedés és a háló tökéletes beépülése nagyjából fél évet vesz igénybe.

Vannak a laparoszkópiának korlátai?

– Ha túl hosszan elhanyagolja a lágyéksérvét a beteg, és az már leterjed a herékig (scrotalis sérv), akkor már nem alkalmas laparoszkópos műtétre a probléma. Ilyenkor a nyitott, de szintén hálóbeültetéssel járó Lichtenstein-műtétet alkalmazzuk, mert az biztonságosabb és hatékonyabb a nagy méretű sérvkapu lezárására.

Térjünk át az epehólyag-műtétekre. A beavatkozástól való félelem miatt sokan keresnek alternatív megoldásokat az interneten – a különféle epehajtó teáktól az olajos-citromos kúrákig. Mi a meglátása ezekkel kapcsolatban?

– Semmilyen gyógyszeres vagy gyógyteás kúra sikerességére nincs tudományos bizonyíték. A sebészetben van egy mondás, amit a híres amerikai orvos, William James Mayo fogalmazott meg: „Nincs néma epekő, csak süket sebész.” Ez azt jelenti, hogy az epekövesség előbb-utóbb szövődményt vagy állandó panaszt, például tartós puffadást, görcsöket okoz. Ami az internetes epehajtó teákat és csodakúrákat illeti: „természetes” úton távozó epekővel csak akkor találkozunk, amikor a páciens az ügyeletre érkezik heveny felhasi panaszokkal, amit epekőürítés vagy epeúti elzáródás okoz. Ha valakinek apró kövei vannak, és megiszik egy epehajtó teát vagy eszik valami drasztikusan zsírost, olajost, az epehólyag összehúzódhat, és az apró köveket bepréselheti az epevezetékbe. Itt a kő elakad, a májból nem tud kiürülni az epe, a beteg besárgul, és mivel a hasnyálmirigy vezetéke a közös epevezetékbe nyílik, életveszélyes hasnyálmirigy-gyulladás alakulhat ki. Ez azonban már nem egy tervezett, biztonságos megszabadulás az epekőtől, hanem egy azonnali beavatkozást igénylő állapot. Ekkor először egy gasztroenterológusnak endoszkóppal ki kell takarítania az epevezetéket, majd relatív hamar ki kell venni a köves epehólyagot. A nagyobb kövek az epehólyag tölcsérébe ágyazódhatnak be, ami epehólyag kitágulásához és gyulladásához vezethet.

Hogyan alakul át a páciensek élete az epehólyag-műtét után? Sokan tartanak attól, hogy életük végéig egy drasztikus diétához kell igazodniuk.

– Az epekímélő diéta szigorú betartása inkább a műtét előtt és közvetlenül a epehólyagműtét után fontos. Ha a diagnózis után a beteg tartja a zsírszegény diétát, minimálisra csökkenti az akut gyulladás vagy a görcsök esélyét. A műtét után az epe közvetlenül a májból, a közös epevezetéken keresztül étkezés során a patkóbélbe ürül, hiszen nincs már meg a tárolóként funkcionáló epehólyag. A szervezetet szép lassan, fokozatosan kell hozzászoktatni ehhez az új működéshez. Nem szabad a műtét utáni héten azonnal nehéz, zsíros ételeket enni, de tapasztalatom szerint egy-két év után már a betegek teljes értékű életet élhetnek, és panaszmentesen táplálkozhatnak. Mindenki szervezete más: van, aki már a második héten mindent tolerál, és van, akinél átmenetileg lazább széklet jelentkezik. A fokozatosság és a türelem a kulcs, a szervezetünk tudja, hogy mennyit enged, hallgatni kell rá.

A vastagbél-megbetegedések és a daganateltávolító műtétek kapcsán a betegek számára a legijesztőbb a sztóma, tehát a székletkivezetés. Mennyire megalapozott ez a félelem a modern ellátásban?

– Ez általában egy alaptalan félelem: a tervezett, előkészített vastagbélműtétek esetén a sztómaképzés kifejezetten ritka. A sebésznek mindig az az elsődleges célja, hogy a daganatos vagy gyulladt bélszakasz eltávolítása után azonnal helyreállítsa a bélfolytonosságot egy bélvarrattal. Ráadásul nagyon sok esetben ma már ezek a nagy hasi műtétek is elvégezhetőek laparoszkópos úton, így nincs szükség a has teljes felvágására, és a felépülés is sokkal gyorsabb, kevésbé fájdalmas.

Mikor van szükség sztómaképzésre?

– Döntően akut, sürgősségi esetekben, vagy daganat miatt végzett végleges végbélkiírtás esetén. Ha a daganat már teljes bélelzáródást okozott, és az odavezető bélszakasz tágult, sérülékeny, illetve amennyiben a bélfal átfúródott (perforált), és súlyos hashártyagyulladás alakult ki. Ilyen gyulladt, fertőzött környezetben nem javasolt bélvarratot készíteni, mert az nagy valószínűséggel szétválna, varratelégtelenség alakulna ki, ami életveszélyes. Akut esetben végállású sztómát képzünk a hasfalon a daganatos bélszakasz eltávolítását követően. Amennyiben a daganat nem távolítható el, vagy előkezelés szükséges mély végbéldaganatok esetén, úgynevezett Biluminalis (kényílású) / loop (hurok) sztómát képzünk. Bizonyos – nagyon mélyen elhelyezkedő – bélvarratok esetén előfordul, hogy egy ideiglenes (protectiv) védősztómát készítünk a vékonybélen, de ezt a bél gyógyulása után, néhány héten vagy hónapon belül egy egyszerűbb műtéttel meg is szüntetjük. Kiemelendő, hogy gyulladás vagy daganat akut ellátását követő teljes gyógyulás esetén a sztómák jelentős részében a bélfolytonosság helyreállítható rekonstrukciós műtét (Hartmann reconstructio) keretén belül.

Tudja a páciens aktívan támogatni a vastagbélműtét sikerét a beavatkozás előtt?

– Igen, a műtét előtti felkészülés – tehát a prehabilitáció – rendkívül sokat számít. A jelentős túlsúly vagy a daganat okozta alultápláltság rontja a gyógyulási esélyeket, ezen amennyire lehet, érdemes változtatni. Mivel a daganatsejtek energia- és fehérje-felhasználása rendkívül nagy, a műtét előtt álló betegeknek kifejezetten javasolt a magas fehérjetartalmú diéta és a speciális orvosi tápszerek fogyasztása. Ez megalapozza a szövetek jobb gyógyhajlamát és a bélvarratok biztonságosabb záródását.