A szívelégtelenség az egyik fókuszterülete. Milyen olyan korai tünetei vannak ennek a kórképnek, amiket hajlamosak vagyunk elbagatellizálni?
– Vannak egyértelmű, később jelentkező tünetek, amikor már kisebb fizikai aktivitás hatására, vagy akár nyugalomban is fulladás lép fel. Az ezt megelőző, kevésbé specifikus tünetekre azonban kevésbé figyelünk fel. Ilyen, amikor a teherbíró képesség fokozatosan romlik. A beteg például észreveszi, hogy lépcsőzésnél korábban elfárad, még nem fullad, de a megszokottnál hamarabb érzi a fáradtságot. Ezt sokszor egy rossz napnak vagy kevesebb alvásnak tulajdonítjuk, pedig ez lehet a szívelégtelenség első jele.
Mikor érdemes ezt kivizsgáltatni?
– Ha valaki azt tapasztalja, hogy a terhelhetősége tartósan – akár csak kicsit is – csökkent a korábbihoz képest, azt érdemes kivizsgáltatni.
A szívelégtelenség kezelése minden bizonnyal sokat fejlődött. Milyen modern terápiák léteznek ma?
– Rengeteget fejlődött, igen. A gyógyszeres terápia terén az elmúlt pár évben olyan korszerű készítmények jelentek meg, amelyek átütő sikert hozhatnak, és javíthatnak a beteg állapotán. Fontos tudni, hogy ez nagyon szoros orvosi követést és gondos beállítást igényel: a felfedezés utáni időszakban akár hetente is szükséges lehet a dózis finomhangolása, hogy a megfelelő terápia kellemetlen mellékhatások nélkül épüljön fel. Nagy előrelépés történt az eszközös terápiák terén is, melynek csúcsát a műszívkezelés jelenti azoknál a végstádiumú szívelégtelenségben szenvedőknél, akiknél a gyógyszeres kezelés ellenére is romlik az állapot. Idetartozik a szívátültetés is: bár sebészeti eljárásként nem újdonság, a műtéti technika és a kilökődésgátló gyógyszeres terápia sokat fejlődött, ezáltal a transzplantáció utáni élettartam is jelentősen meghosszabbodott, a betegek pedig teljes értékű életet élhetnek.
Ha a családunkban már előfordult szívelégtelenség vagy szívinfarktus, megfelelő életmóddal megelőzhetjük, hogy ez nálunk is bekövetkezzen?
– A betegségek kialakulásának mindig van genetikai és életmódbeli komponense is. Mindig lehet javítani jó életmóddal egy rossz genetikán is, és egy jó genetikát is el lehet rontani rossz életmóddal. Ha azonban a családban előfordult szívelégtelenség vagy szívinfarktus, mindenképp érdemes kardiológiai szűrővizsgálaton részt venni, mert a szívelégtelenségnek és más szívbetegségeknek is számos olyan formája van, amely öröklődik vagy családi halmozódást mutat.
| Dr. Szakál-Tóth Zsófia gyermekkorában még állatorvosnak készült, az érdeklődése végül a gimnáziumi biológiatanárának köszönhetően fordult a humán orvoslás felé. Az orientáció gondolata a kardiológia felé már elsőéves orvostanhallgató korában formálódni kezdett, amikor egy meghívott kardiológus nem csupán a szív anatómiáját, hanem annak a betegellátásban betöltött jelentőségét is bemutatta. Az ezt követő nyári gyakorlat alatt véglegesen elköteleződött a szakterület mellett, és ettől kezdve minden választható gyakorlatát a kardiológián töltötte. |
Tünetmentesen is érdemes felmérni a kardiovaszkuláris állapotunkat? Milyen vizsgálatok jöhetnek szóba?
– Ezt mindig egyénre kell szabni: számít, hogy a páciens férfi vagy nő, hány éves, sportol-e és milyen mértékben, milyen krónikus betegségei vannak, volt-e korábban panasza, és milyenek a családi előfordulások. Egy kezdő szakorvosi vizsgálat részeként általában egy nyugalmi EKG és egy szívultrahang készül. Sok esetben felmerül a koszorúér-betegség irányába történő vizsgálat is, ahol egyénre szabottan dől el, hogy terheléses EKG vagy koszorúér-CT az optimális módszer.
A poszt-COVID szívpanaszokról is sokat hallani, még mindig. Milyen problémákkal találkozott ezzel kapcsolatban?
– A poszt-COVID szindrómának gyakori jele az emelkedett nyugalmi pulzusszám, illetve, hogy fizikai aktivitás hatására a pulzusszám sokkal gyorsabban és nagyobb mértékben megemelkedik, így a sporthoz való alkalmazkodás is nehezebbé válik. Ezenkívül a koronavírus-fertőzés különböző szívritmuszavarokat is provokálhat, és szívizomgyulladás (szívizom-károsodás) is kialakulhat utána.
Vírusos fertőzés után mikor indokolt kardiológushoz fordulni?
– Vannak specifikus tünetek, mint például az említett szapora szívdobogásérzés vagy a mellkasi fájdalom, amelyek egyértelműen valamilyen szíveredetű szövődményre utalnak. Ilyenkor mindenképp érdemes orvoshoz fordulni. Ugyanakkor egy szívizomgyulladás sok esetben nem jár specifikus tünetekkel: néha csak elhúzódó láz vagy rossz közérzet formájában mutatkozik meg, amiről nem feltétlenül gondolnánk, hogy szívprobléma áll a háttérben. Tehát elhúzódó, nem specifikus tünetek esetén is érdemes kivizsgálni a hátteret.
Mi történik akkor, ha valaki nem veszi komolyan a tüneteket, és így kezd el újra sportolni?
– Nagyon széles a skála. Egy enyhe, kis területet érintő szívizomgyulladást (myocarditist) nagyobb károsodás nélkül is meg lehet úszni. A másik véglet azonban az, ha nagyon súlyos szívelégtelenség alakul ki: egy kezeletlen szívizomgyulladás miatt akár napok alatt végstádiumú állapotba kerülhet a beteg. Amíg a gyulladás zajlik, gyógyszeres terápiával csökkenthető a hosszú távú károsodás. Ha viszont szívizomelhalás történik, az már egy visszafordíthatatlan folyamat. Ekkor a szívizomzatban heg képződik, amit nem lehet már meggyógyítani, visszafordítani a károsodást.
Akkor az az intelem tehát, hogy fertőzés esetén ne sportoljunk, mert „rámegy a szívünkre”, megállja a helyét.
– Pontosan. Ez egyáltalán nem tévhit! Bármilyen fertőző betegségnél – kifejezetten a felső légúti fertőzéseknél – nagy lehet a kockázat. Ritkán használom a „tilos” szót, de egy lázzal járó felső légúti fertőzésnél tényleg tilos a sporttevékenység, még egy nagyon fiatal, egészséges embernél is. Ez nem csak a lázra vonatkozik. Hiszen az egyénileg változik, kinél milyen tüneteket okoz egy betegség. Ha valaki fertőző beteg, de épp nem lázas, akkor is mellőznie kell a sportot, amíg meg nem gyógyul. A szívizomgyulladás legtöbbször vírusfertőzések után alakul ki, bár autoimmun kórfolyamatok is okozhatják, de ezek közül is számost vírusfertőzés indít be. De fontos azt is megemlíteni, hogy vírusfertőzés nyomán kialakulhat szívburokgyulladás is.
Melyek a leggyakoribb tévhitek, amelyekkel találkozik a praxisában?
– A legtöbbet a gyógyszeres terápiákkal kapcsolatban hallom. Különösen a koleszterincsökkentő hatóanyagcsoportokra, a sztatinokra vonatkozóan kering rengeteg téves információ. Bár előfordulhatnak mellékhatásaik – ezért csak indokolt esetben szabad felírni őket –, alkalmazásuk sokszor életfontosságú. Ilyenkor a mellékhatások kockázata eltörpül az életmentő hatás mellett. A koszorúér-betegség például sokáig tünetmentes, és sokaknál az első tünet rögtön egy végzetes szívinfarktus. Hiába igazolódik egy koronária CT-vizsgálaton az emelkedett rizikó, ha a páciens nem érez panaszt, és az interneten azt olvassa, hogy a sztatin „halálos”, abbahagyhatja a gyógyszerszedést. Egy másik gyakori tévhit, hogy ha valaki elkezd vérnyomáscsökkentőt szedni, sosem tudja majd abbahagyni. Ez nem igaz. Sikeres életmódváltással később igenis sok esetben lehetséges a gyógyszer elhagyása.
Vannak olyan légből kapott „csodaterápiák”, amelyek ártalmasak lehetnek, vagy azért veszélyesek, mert a beteg ezek miatt nem fordul kardiológus szakorvoshoz?
– Nagyon sok ilyet árulnak az interneten. Hamis ígéretekkel próbálják elhitetni, hogy megoldják a szívbetegséget. Mindenféle gyógynövényekről, teákról, mágneses ágyakról állítják, hogy felgyorsítják a véráramlást, vagy értágító, „értisztító” hatásúak, így segítenek a kardiovaszkuláris problémákon. A mai tudásunk szerint ilyen eszközök nem léteznek. Általában remek marketinget húznak fel köréjük, sokszor orvosokkal és színes animációkkal illusztrálva a folyamatokat, de ezek nem evidence-based, azaz nem bizonyítékokon alapuló módszerek. Az sem minősül szakmai ajánlásnak, ha egy orvos leírja a saját szubjektív véleményét. Egy igazi szakmai ajánlás, mint például az Európai Kardiológusok Társaságáé, nagy esetszámú klinikai vizsgálatokon alapszik.