Ezek lehetnek a demencia korai jelei – Interjú Dr. Amrein Ilona neurológussal

Legyen szó demenciáról, Parkinson-kórról vagy stroke-ról, a diagnózis és a kezelés időzítése jelentősen befolyásolhatja a beteg életminőségét, önállóságát és a későbbi életkilátásait is. A demencia korai jeleiről, az Alzheimer-kór, valamint a Parkinson-kór kevésbé ismert tüneteiről, korszerű diagnosztikai lehetőségeiről és a stroke gyors felismerésének jelentőségéről beszélgettünk dr. Amrein Ilonával, intézményünk neurológus szakorvosával.

A demenciaesetek 60-70%-áért az Alzheimer-kór felelős, amelyhez rendszerint elsődleges tünetként a memóriazavart társítjuk. Nehéz azonban elkülöníteni a hétköznapi feledékenységet a kóros memóriazavartól. Hol a határ?

– A határ ott húzódik meg, amikor a feledékenység már nehézséget okoz a mindennapi életben, és a beteg nem tudja megfelelően ellátni a megszokott feladatait. Ilyenkor nem beszélhetünk egyszerű, természetes öregedéssel járó feledékenységről. Kórképet jelez, ha a memóriazavar mellett más funkciók – például a tervezés, a döntéshozatal, a tájékozódás, a figyelem vagy a nyelvi képességek – területén is zavar jelentkezik. Demenciának tehát nem kizárólag a memóriazavar a velejárója.

Milyen életkorban jelentkezik jellemzően a kóros szintű memóriazavar, és mennyire gyakori időskorban?

– Minél idősebb valaki, annál nagyobb a valószínűsége, hogy érintett lesz: az életkor előrehaladtával exponenciálisan nő a demencia előfordulása. Jellemzően 60-65 év felett nagyobb az esély rá. A 85 év felettiek körében a probléma már kifejezetten gyakorinak számít, minden 2. ember küzd valamelyik típusával. Ritkán ugyan, de előfordul, hogy már 40-50 éves korban is megjelennek az első jelek. Ha már ilyen fiatal életkorban jelentkezik a betegség, akkor különösen nehéz a felismerés, hiszen a panaszokat a kor miatt sokszor stressznek, túlterheltségnek, kiégésnek vagy depressziónak tulajdonítjuk. Ilyenkor is figyelmeztető jel lehet, ha valaki a korábbi munkájában vagy családi szerepeiben kezd el látványosan bizonytalanabbá válni: nehezebben szervez meg feladatokat, gyakran keresi a szavakat, rosszabbul tájékozódik, szokatlan döntéseket hoz, vagy megváltozik a viselkedése, személyisége. A tartósan fennálló, romló tüneteket tehát nem szabad automatikusan a stressz számlájára írni! 

A memóriazavaron kívül milyen korai jelek utalhatnak demenciára?

– Ez a demencia típusától és kiváltó okától is függ. Előfordulhat, hogy a betegnek nehézségei támadnak a döntéshozatalban, a feladatok kivitelezésében vagy megtervezésében. Van, akinél először a nyelvi funkciók károsodnak: nem találja a megfelelő szavakat, nem nevezi nevén a dolgokat, sokszor inkább körülírja azokat, nehezen fejezi ki magát, néha a beszéd, a szavak jelentésének értése károsodik. De a kognitív tüneteket akár meg is előzhetik magatartási vagy pszichés tünetek, pl. depresszió, szorongás, apátia (az érdeklődés és késztetés hiánya), vagy éppen kritikátlan viselkedés, agitáció.

Az Alzheimer-kórt ma még nem lehet meggyógyítani, csak lassítani a lefolyását. Miért fontos mégis a korai felismerés?

– Egyrészt a már elérhető gyógyszerek – például a kolinészteráz-gátlók – korai stádiumban tudják leginkább lassítani a folyamatot. Másrészt új gyógyszerfejlesztések is zajlanak, amelyek monoklonális antitestek segítségével az amiloidplakkok kialakulása ellen hatnak. Ezek szintén a korai stádiumban vethetők be a leghatékonyabban, ezért is fontos időben felismerni a betegséget. Emellett a demenciának rengeteg szociális és társadalmi vetülete is van, amelyekkel egyre inkább foglalkozni kell. A család számára is nagy kihívást jelent, ebből a szempontból sem mindegy, hogy milyen a betegség lefolyása, az önellátó képesség fennmaradása.

Milyen életmódbeli tényezőkkel előzhető meg az Alzheimer-kór vagy lassítható az előrehaladása?

– Számos tanulmány igazolta az egészséges életmód pozitív hatását. Fontos a megfelelő vérnyomás és a jól beállított vércukorszint, valamint – amire kevesebben figyelnek – a kellő mennyiségű és jó minőségű alvás. Étrendi szempontból a mediterrán étrend szolgálhatja leginkább a megelőzést, és lényeges a rendszeres fizikai aktivitás fenntartása is. Védőfaktor a magasabb iskolai végzettség (ld. „kognitív tartalék”), mivel a tanulás és a szellemi aktivitás növeli az agy alkalmazkodóképességét. Illetve javasolt, hogy időskorban se hagyjunk fel a tanulással, tornáztassuk az agyunkat! A passzív tévénézés helyett olyan tevékenységre érdemes törekedni, amelyben aktívan részt veszünk, ilyen például a keresztrejtvényfejtés. Tudjuk azt is, hogy a szociális izoláció, a magány jelentősen rontja a tüneteket, ezért a társas kapcsolatok fenntartása, ápolása is védőfaktornak tekinthető.

Hogyan zajlik az Alzheimer-kór diagnosztikai folyamata? És mi az a pont, amikor orvoshoz fordulnak a betegek?

– A korai stádiumban a beteg észreveszi, hogy nehezen jegyez meg dolgokat, megbeszélt időpontokra nem emlékszik, nevek, szavak nem jutnak eszébe, ezért beszéd közben elakad, és inkább körülírja a szavakat. Ilyenkor fontos elkülöníteni az első neurológiai szakorvosi vizsgálat során, hogy valóban demenciáról van-e szó, vagy inkább szorongás, depresszió áll a tünet hátterében. Későbbi stádiumban gyakrabban fordul elő, hogy már nem a beteg, hanem a hozzátartozók panaszkodnak: megváltozott a viselkedése, beszűkült az érdeklődése, vagy felhagyott korábbi hobbijaival. Az orvoshoz való fordulás időzítése nagyban függ a család toleranciájától és egészségtudatosságától is. Az Alzheimer-kór diagnosztikájában fontos szerepe van az MR-vizsgálatnak, illetve ma már a liquorból, tehát az agyvelőt és a gerincvelőt körülvevő folyadékból és a vérből is kimutathatók az Alzheimer-kórra jellemző béta-amiloid és tau fehérjék. A vérvizsgálattal ugyanakkor óvatosan kell bánni, mert kevésbé megbízható, és fals pozitív eredményhez is vezethet. 

Térjünk át a Parkinson-szindrómára. A legtöbben a kézremegésre gondolnak ezzel kapcsolatban, holott nem mindig ez az első tünet. Milyen egyéb jelek utalhatnak a betegségre?

– A Parkinson-szindróma egy tünetcsoport, amelynek egyik – bár leggyakoribb – oka a Parkinson-kór, amikor egy adott agyterületen károsodik a dopamintermelés. A fő motoros tünetek a nyugalmi remegés (azaz a tremor), az izmok és a végtagok merevsége, a mozgás lassulása, később pedig a tartási instabilitás és a gyakori elesések. Emellett számos, kevésbé ismert, nem motoros tünet is társulhat hozzá: depresszió, fájdalmak, izomgörcsök, vegetatív idegrendszeri zavarok, vérnyomásproblémák és fokozott nyálképződés. A szaglásromlás szintén nagyon korai tünet lehet a neurodegeneratív betegségeknél, erre azonban ritkán figyelnek fel a páciensek.

Milyen terápiás lehetőségek segítenek ma lassítani a Parkinson-kór okozta életminőség-romlást?

– Továbbra is a hiányzó dopamin pótlása (levodopa) számít a kezelés „gold standardjának”. A dopaminpótlás egyben diagnosztikai próba is: ha a beteg jól reagál rá, az a diagnózist erősíti. A Parkinson-kór azonosítása elsősorban egyébként klinikai diagnózison nyugszik, tehát betegvizsgálat alapján állítjuk fel. Vannak azonban képalkotó módszerek – például az MR –, amelyekkel látható a substantia nigra területének degenerációja. Ez alátámasztja a diagnózist, és segít elkülöníteni más neurodegeneratív betegségektől. Az imént említett dopaminpótlás mellett alkalmazhatók dopaminagonista gyógyszerek, illetve a dopamin lebomlását lassító enzimgátló készítmények is. De léteznek már olyan megoldások is – a betegség előrehaladottabb stádiumában -, amikor szondán keresztül, enterális infúzióval közvetlenül a vékonybélbe juttatják a gyógyszert a folyamatos vérszint biztosítása érdekében, vagy bőr alá épített dopaminpumpákat alkalmaznak. Válogatott esetben a törzsdúcokba ültetett elektródákkal végzett mélyagyi stimuláció is hatékony terápiás lehetőség lehet.

Ejtsünk néhány szót a stroke-ról is. A statisztikák szerint évente 40-50 ezer embert érint hazánkban, közülük mintegy 18 ezren nem élik túl az eseményt. Miért kulcsfontosságú a gyors felismerés és az azonnali ellátás?

– A stroke-esetek száma valóban magas hazánkban. Ha a beteg 4,5 órán belül stroke-centrumba kerül, a vérrögoldó trombolízissel vagy katéteres vérrög-eltávolítással (trombektómiával) nagyon sok esetben megmenthető, és az eredmények is jóval kedvezőbbek. Jó esetben a beteg akár teljes mértékben rehabilitálódhat, és a maradandó rokkantság mértéke jóval kisebb lesz. Az agy neuroplaszticitása fiatalabb korban jobban működik, de a regeneráció nagyban függ a páciens biológiai állapotától és korábbi életmódjától is.

Van olyan tévhit, amellyel gyakran találkozik a rendelésén?

– Arról ritkán esik szó, hogy a beteg nem független a saját betegségétől. Sokan azzal a szándékkal érkeznek, hogy „átadják” nekünk a problémát, amire a megoldást a szakembertől várják, pedig ez nem így működik. A páciensnek dolga van a saját betegségével. Időigényesebb, de érdemes pszichoterápiás szemlélettel is körbejárni, hogy milyen lelki háttere lehet egy-egy testi tünetnek, milyen megoldatlan érzelmi nehézségekkel küzd a beteg. A gyógyuláshoz elengedhetetlen a beteg együttműködése, felelősségteljes, aktív bevonódása a gyógyulási folyamatába, amiben mi elkísérjük, támogatjuk.