Sokféle pszichés zavar elképzelhető, ezek testi tünetekben vagy megváltozott magatartásban jelentkezhetnek. Pszichés okokra utalhat, ha a gyermek iskolai teljesítménye leromlik, ha nehezen tud koncentrálni, ha elveszíti az érdeklődését olyan dolgok iránt, amelyekkel korábban szívesen foglalkozott. Fontos, hogy felfigyeljünk rá, ha a viselkedése megváltozik pl. dacos, akaratos, fegyelmezetlen, esetleg agresszív lesz, ha változás következik be étkezési szokásaiban, étvágytalanná válik vagy épp állandóan enne, nassolna. Ha rosszul alszik, fel-felriad, rémálmokra ébred, éjszaka járkálni kezd, esetleg problémássá válik az esti altatás vagy épp ellenkezőleg, alig lehet kihúzni az ágyból, megnő az alvással töltött ideje. Ha feltűnően sokszor beteg vagy úgy tűnik, időnként kissé eltúlozza a panaszait.
Milyen pszichés problémák fordulnak elő leggyakrabban gyermekkorban?
A teljesség igénye nélkül: előfordulhatnak szorongásos tünetek, figyelemzavar, hiperaktivitás, viselkedési, étkezési zavar, érzelmi, hangulati nehézségek, az ürítéshez kapcsolódó rendellenességek (például életkorához viszonyítottan elhúzódó éjszakai ágybavizelés), valamint fejlődési zavarok is. Ha a szülők felfigyelnek valamilyen változásra, probléma jelentkezésére, akkor legjobb, ha mielőbb szakemberhez fordulnak, gyermekpszichológust vagy gyermekpszichiátert keresnek fel.
A rosszcsont örökmozgók, a „Duracell-gyerekek” esetében, akik képtelenek megülni egy helyben, folyton mozgásban vannak, hamar felmerül a hiperaktivitás lehetősége. Valóban ilyen gyakori ez a diagnózis? Hogyan különböztethetjük meg az egészséges gyerek élénkségét a valódi pszichés zavartól?
A hiperaktivitásként ismert diagnózis összetett fogalom: nemcsak a mozgékonyságot, az egy helyben ülésre való képtelenséget értjük alatta, hanem legalább ennyire fontos tünete a huzamosabb ideig fennálló, legalább fél évig iskolában és otthon egyaránt tapasztalható figyelemzavar, a kitartó összpontosításra való képesség hiánya is. A figyelemhiányos hiperaktivitási zavar - az angol nevéből rövidítve az ADHD - legjellemzőbb vonása az impulzivitás, a szertelenség, a viselkedéskontroll zavara, a figyelemzavar és a hiperaktivitás, vagyis a motoros nyugtalanság. Az ADHD-s gyerek állandó mozgásban van, nem képes sokáig egy helyben ülni, ugyanazzal foglalatoskodni, a feladatait rendszeresen félbehagyja, a figyelme könnyen elterelődik, nem hallgatja meg, mit mondanak neki, képtelen hosszan csendben maradni, belevág mások beszédébe, szétszórt, gyakran elhagyja a holmiját, nehézséget jelent számára a szabályok betartása, úgy tűnik, nem figyel oda, hogy mi történik körülötte, zavarja a társait. Fontos tudni, hogy az ADHD-s gyerekek nagyobb körültekintést igényelhetnek, ugyanis gyakrabban történhet velük játszótéri vagy utcai baleset, éppen a nagyobb aktivitásuk és a kevésbé megfelelő figyelem-koncentárciós képességük miatt.
A hiperaktivitás eredményes kezelése a személyre szabott, egyedi kognitív viselkedésterápia alapján történik. A szakember egyrészt a családot segíti abban, hogyan viselkedjenek az ADHD-s gyermekkel. Másrészt a gyermeket tanítja meg minél jobban uralni az állapotát. A legfontosabb a pozitív megerősítés, a szeretetteljes türelem, az elfogadás, a rendszeresség, a kiszámítható és biztonságot nyújtó környezet a gyermek számára.
Mit tehetünk, ha azt látjuk, hogy gyerekünk szorong, fél a gyerektársaitól, az óvodától, iskolától, mások előtti megnyilvánulástól, szerepléstől?
Az már nagyon jó, ha ezt észreveszi a szülő! Sokszor tapasztaljuk, hogy a környezete azt a gyermeket tartja „jó gyereknek”, aki csendes, visszahúzódó, nem mer megnyilvánulni, kortársaival együtt játszani, pedig lehet, hogy emögött szociális nehézség van. Legfontosabb, hogy állandó kapcsolatban legyünk a gyerekkel, sokat játsszunk, beszélgessünk vele, érezhesse, hogy családja feltétel nélkül szereti, velük biztonságban mindent megbeszélhet. Ha jól ismerjük a gyermekünket, akkor azt is megfigyelhetjük, hogy ez a szorongás milyen élethelyzetben jelentkezik: általában jellemző, vagyis alkati szorongásról lehet szó, vagy csak egy bizonyos közösségben jön elő – ez esetben lehet, hogy azonosítható előzménye van, aminek utána lehet járni, feloldani. A beszélgetés, a közös játék, a rendszeres esti mese stb. mind hatásos bizalomépítő, stresszkezelő, szorongásoldó eszköz.
