Pácienstörténetek a dietetikában

Wolher Veronika dietetikust arra kértük, hogy említsen meg pár olyan tanulságos pácienstörténetet, melyek jól bemutatják, hogy miben segíthet egy dietetikus.

„Szerencsére számos sikertörténet segítő keze lehettem. Büszkeséggel és boldogsággal tölt el, amikor látom a pácienseken a változást. Ez az ő győzelmük, melynek egy picit én is részese lehetek és hálás vagyok nekik, hogy osztozhatok az örömükben. Nem nagyon szeretek kiemelni egy-egy történetet, mert a maga nemében mindegyik külön-külön is egy hatalmas siker, csak valakinek a mínusz 3 kiló, valakinek pedig a mínusz 30, valakinek a májfunkciók javulása, valakinek az epeproblémák megszűnése.

Az első nagyobb sikerek közé tartozott, amikor megkeresett egy harmincas évei végén járó fiatalember közel 160 kg-mal, ödémás lábakkal, gyenge fizikai állóképességgel, de annál nagyobb elszántsággal a szemében, hogy változtatni szeretne. És megcsinálta. Igaz, hogy több mint egy év alatt, de sikerült. Eleinte csak a táplálkozás módosításával faragtuk a kilókat, majd következhetett a mozgás beépítése is. 92 kilóval zártuk a programot, és egy Balaton körbetekeréssel. Azt mondta, álmodni sem mert volna erről egy évvel korábban még. Sokan bújnak a mögé a téves gondolat mögé, hogy persze, fiatalon könnyen megy, bezzeg időseknél, akkor már csak felfelé jönnek a kilók.

Egy nagyon kedves példa számomra egy 64 éves hölgy, akivel 85 kg-ról, 35-ös BMI-vel (másodfokú elhízás), magas vérnyomással és magas vérzsírértékkel indultunk el. Kereken 1 év leforgása alatt 16 kilótól és a vérnyomás csökkentő gyógyszereitől szabadult meg. Azóta is tartja súlyát, mivel életmóddá alakult nála a helyes táplálkozás és a fizikai aktivitás.

Aztán a másik hatalmas sikersztori egy fiatal, 23 éves lány története. Első találkozásunkat sohasem fogom elfelejteni. 11,6-os BMI (kóros alultápláltság), 36,7 kg ruhában, szó szerint közösen küzdöttünk a családdal az életéért. Nagyon nehéz úton mentünk keresztül, de 9 hónap után 52 kg fölött járunk. Édesapja karácsonyi üzenete: „Kedves Veronika!! Engedje meg, hogy Önnek és a családjának nagyon Boldog Új Évet kívánjak! Megköszönve a megköszönhetetlent. Mindazt, amit áldozatos, odaadó, fantasztikus munkájával, személyiségével a lányomat segítve, éjjel-nappal mellette állva a legnehezebb időszakban is, energiát nem kímélve óvta, védte, mutatva a helyes utat számára. Elmondhatatlan az az érzés, amit most érzek. Számomra mindennél fontosabb a lányom. Tudom nagyon jó úton jár, és még hosszú az az út, de bízom benne megtalálta, megtalálták, megtaláltuk azt, amiről fél éve, pár hónapja csak álmodoztunk. Hihetetlen, ahol tart. Mindenben mellette állok, segítve, hogy visszanyerje azt, amiről Ő is álmodozik, megvalósíthassa minden tervét. Csak annyit tudok mondani csupa nagybetűvel Önnek: KÖSZÖNÖM”.

Egy másik gyönyörű területe a munkámnak, amikor tized- vagy századmásodpercek lefaragásának lehetek én is kicsit részese. Ez az élsport világa. Amikor tudom a lelátón, vagy a tévé előtt lilára szorított kezekkel ülve, hogy a dobogóra lépve az a mosoly, az a kiintegetés kicsit nekem is szól, hiszen benne van a győzelemben rengeteg közös munka, rengeteg lemondás, rengeteg elküldött ételfotó egy-egy edzőtáborból, millió üzenet: „tölts vissza szénhidrátot”, „volt izotóniás”, „egyél gyümölcsöt”, „hol a köret”. Amikor az utánpótlás szemében is látom egy-egy verseny után a csillogást, hogy tényleg jobban ment, tényleg sikerült javítani. Vagy amikor az edző köszöni meg a közös munkát, elismerve, hogy igen, a táplálkozás hozzájárul a teljesítmény fokozásához. Ezek mind-mind felbecsülhetetlen dolgok, ez motivál, ez tart még a pályán és visz tovább.”

Tetszett ez a cikk? További érdekes és hasznos tartalmakért iratkozzon fel hírlevelünkre itt!