Nem csak kamaszokat érint: a gerincferdülés jelei felnőttkorban

A lakosság mintegy 2-3 százalékánál jelentkező gerincferdülést sokan ma is „kamaszbetegségként” emlegetik, pedig a scoliosis felnőttkorban is kialakulhat, és a korábban enyhe görbület az évek során tovább súlyosbodhat. A Nemzetközi Scoliosis Tudatosság Hónapja alkalmat ad arra, hogy elengedjük a „korral járó derékfájás” típusú tévhiteket, és megtanuljuk felismerni azokat a jeleket, amikor nemcsak hát- vagy derékfájásról van szó, hanem akár felnőttkori gerincferdülés is állhat a panaszok hátterében. Egészségközpontunk és szakkórházunk ehhez szakorvosi vizsgálattal, teljes körű diagnosztikával és célzott gyógytornával járul hozzá.

Gerincgyógyászati szakrendelésünkön orvosaink rendszeresen találkoznak olyan páciensekkel, akik évekig „csupán” derékfájásként tekintettek panaszaikra, és csak később derül ki, hogy gerincferdülés a kiváltó ok. A felnőttkori scoliosis esetén két fő típus különíthető el: a gyermekkorból megmaradt, ismeretlen eredetű gerincferdülés, illetve a valódi felnőttkori, degeneratív típus, amikor a korábban egyenes gerinc az évek során, kopásos folyamatok és egyenetlen terhelés hatására elgörbül.

„Ez utóbbi esetében az ágyéki gerincszakasz egyenlőtlenül kopik, idővel aszimmetrikussá válik, és így alakul ki a scoliosis. A tartós ülőmunka, az egyoldalú fizikai terhelés, a mozgáshiány és a túlsúly önmagukban nem okoznak a gerincferdülést, de jelentősen felgyorsíthatják a romlást és felerősíthetik a panaszokat” – magyarázza Dr. József Kristóf, gerincsebész, ortopéd-traumatológus szakorvosunk.

Rejtett tünetek, tévhitek és a korszerű gerincvizsgálat szerepe

Felnőttkorban a scoliosis gyakran nem látványos „púpos hátként” mutatkozik meg, hanem rejtett, könnyen félreértelmezhető jelekben. Gyanúra ad okot például, ha szemből nézve a fej vagy a nyak legalsó csigolyája a medencéhez képest oldalirányba elmozdul, ha előrehajoláskor a kézujjak nem érik el a talajt, ha a vállak, lapockák között egyértelmű aszimmetria látható, vagy ha a derékfájdalomhoz zsibbadás, kisugárzó fájdalom társul. Elhízás esetén a deformitás még inkább rejtve maradhat, miközben a túlsúly önmagában is rizikófaktor, a deréktájon felhalmozódó zsírréteg ugyanis elfedi az eltéréseket, és tovább terheli az ízületeket.

A „korral együtt járó derékfájás” narratíva emiatt kifejezetten veszélyes. Ha a fájdalom tartós és már az életminőséget rontja, vagy új, erősebb panaszok jelennek meg, nem elegendő a házi praktikákra hagyatkozni, szakorvosi gerincvizsgálatra van szükség. Ilyenkor az orvos először kikérdezi a panaszok jellegét, majd megfigyeli a testtartást és a törzs szimmetriáját. Azt is megnézi, mennyire mozog szabadon a gerinc a különböző irányokba, végül idegrendszeri vizsgálattal teszteli többek között a reflexeket, az izomerőt és az érzészavarokat. A fizikális vizsgálatot célzott röntgen- és szükség esetén MRI-felvételek egészítik ki, amelyek együtt adnak megbízható képet a gerinc állapotáról és a további kezelés irányáról.

Felnőttkori kezelés: mikor elég a gyógytorna és mikor merül fel a műtét?

Felnőttkori scoliosisnál az elsődleges cél általában nem a gerinc kiegyenesítése. A porckorongok kopása miatt konzervatív eljárással – például személyre szabott gyógytornával és fizioterápiával – csökkenthető a fájdalom és javíthatók a mozgásfunkciók. 

A nem műtéti kezelés kulcsa a test előredőlésének a helyreállítása, amely jelentősen befolyásolja a gerincre jutó terhelést és a fájdalom mértékét. A terápia ezért a törzskontroll kialakítására, az izomegyensúly helyreállítására, valamint a fájdalom csökkentésére épül, kiegészítve a légzés és funkcionális mozgásképesség fejlesztésével.

Ehhez kínál speciális megközelítést a gerincferdülést három dimenzióban korrigáló Schroth-terápia és a SEAS módszer. A Schroth-terápia többnyire többnyire erősítésre épül, görbület típusához igazított célzott izommunkával és speciális forgató légzéssel dolgozik. Különösen hasznos lehet a merevebb görbületek mobilizálásában, a fájdalom csökkentésében, a mellkas mozgásának javításában. Ezzel szemben a SEAS a görbülethez igazított funkcionális gerinctréning, ami a mindennapi mozgásokhoz tanít korrekciós testhelyzeteket, ezáltal kiemelten segít a gerincferdülésre szabott tudatos testtartás kialakításában.

Mivel a panaszok és a terhelhetőség egyénenként jelentősen eltérhetnek, a hatékony kezelés alapja minden esetben a személyre szabott gyógytorna. Jól felépített rendszeresen végzett scoliosis-terápia esetén az első érezhető javulás gyakran 4–8 hét alatt jelentkezik, míg a stabilabb funkcionális eredményekhez általában 3–6 hónap szükséges. A tartós eredményhez azonban akkor is fontos a gyakorlatok rendszeres végzése, amikor a fájdalom már csökkent vagy átmenetileg meg is szűnt.

„Műtéti megoldás csak akkor kerül szóba, ha 3-6 hónapig tartó, megfelelő konzervatív kezelés mellett sincs érdemi gyógyulás, és tartós, súlyos fájdalom, funkcióromlás vagy idegi érintettség áll fenn. Ilyenkor a cél elsősorban az előre-hátra irányuló görbület korrigálása, hogy a páciens oldalnézetből minél közelebb kerüljön az egyenes tartáshoz, ami csökkenti a szövődmények kockázatát. A műtétet követően jellemzően javulnak a funkciók és csökken a fájdalom, ugyanakkor a gerinc rögzítése miatt az ágyéki szakasz mozgása beszűkül, ezért a mindennapi mozgásminták (például az előrehajlás) is korlátozottabbá válnak” – mondja Dr. József Kristóf.

Terhesség gerincferdüléssel? Nem ok az aggodalomra

A gyermekvállalás kérdése gyakori szorongásforrás a scoliosissal élő nők körében, pedig a tapasztalatok szerint sem az állapot, sem a korrekciós műtét önmagában nem zárja ki az egészséges várandósságot. Az a mértékű gerincferdülés, amely ténylegesen akadályozná a magzat fejlődését, rendkívül ritka, és a mai orvosi gyakorlatban szinte alig fordul elő. Felnőttkori gerincferdülés konzervatív kezelése esetén a páciens és szakorvosa közösen mérlegelheti, hogy a fájdalmak mennyire csökkentek, illetve mennyire tarthatók kordában a terhesség ideje alatt, figyelembe véve, hogy a várandósság testsúly‑ és terhelésnövekedéssel jár, ami átmenetileg fokozhatja a panaszokat.

Sport és általános testmozgás: teljes tilalom helyett okos szabályok

A felnőttkori gerincferdülés nem jelenti azt, hogy le kell mondani a mozgásról. Sőt, a sport legtöbbször inkább segít, mint árt. Fájdalom esetén azonban érdemes szakemberrel konzultálni a korrekciós mozdulatokról, kiegészítő gyakorlatokról, hogy a kedvelt sport ne erősítse a panaszokat.

„Általános érvényű, hogy minden mozgás inkább támogatja a gerincferdüléssel élők állapotát, ezért tilalom helyett a fokozatosságra és a helyes technikára kell figyelni. Először mindig kisebb terheléssel érdemes kezdeni, és csak ezt követően szabad emelni az intenzitást. A jó technika sokszor fontosabb, mint maga a gyakorlat. A mozgás közben jelentkező fájdalomra figyelni kell, mert a fájdalom ellenére erőltetett edzésnek hosszú távon nincs pozitív hatása” – hangsúlyozza Stréda Ágnes, egészségközpontunk gyógytornásza.

Haraszti Hedvig gyógytornász, a szintén a gerincferdülés kezelésére kifejlesztett SEAS gyógytorna instruktora szerint, a mindennapi mozgás kulcsszerepet játszik a panaszok enyhítésében. Hosszú távon akkor érhető el tartós javulás, ha a páciensnek is tetsző és egyszerűen kivitelezhető, gerincferdülést korrigáló gyakorlatokat épít be a napi rutinjába. Erre szolgál a SEAS módszer. Ülőmunka esetén már néhány apró korrekciós mozdulat is, szokássá alakulva jelentős javulást hozhat a közérzetben. Bár nem korrekciós mozgás, de óránként 10 guggolás és 10 lendületes karkörzés, valamint a testhelyzet rendszeres változtatása is jelentősen javít a gerinc „merev” érzetén. Emellett érdemes tudatosan több mozgást csempészni a napba, például lépcsőzéssel, sétával vagy autózás helyett tömegközlekedéssel: ezek mind olyan mozgással járó helyzetek, amikor a páciens az előzetesen betanított SEAS korrekciós tartást alkalmazni tudja, így „észrevétlenül” is tornázik.

További információkért és gyakorlati tanácsokért hallgassa meg BEKezdés podcastunk gerincműtétet megelőző felkészülési időszakról szóló adását.