Milyen apró változások lehetnek a szívbetegség első intő jelei?
– Érdemes felfigyelni a teljesítőképesség csökkenésére. Ha valaki a hétköznapi fizikai aktivitása – például a lépcsőzés, séta, sport vagy a kerti munka – közben hamarabb elfárad, esetleg légszomj jelentkezik, akkor annak érdemes utánajárni. Nem jó automatikusan az életkor számlájára írni, ha hirtelen sokkal kevesebbet bírunk, mint korábban.
A nőknél egyes esetekben eltérhetnek a szívproblémák tünetei a férfiaknál megszokottaktól?
– Nők esetében is a típusos mellkasi fájdalom a szívinfarktus vezető jele. Ugyanakkor a koszorúér-betegség a nőknél gyakrabban jelentkezik kevésbé tipikus tünetekkel. Nem feltétlenül a klasszikus mellkasi fájdalom kerül előtérbe: előfordulhat felhasi, gyomortáji panasz, hányinger vagy légszomj is. De akut koszorúér-eseménynél hányinger, verejtékezés is jelentkezhet. Ezek nem kézenfekvő jelzései a testnek, sokan így nem gyanakszanak komoly gondra. Fontos tehát, hogy az újonnan kialakuló mellkasi panaszokat, illetve az olyan szokatlan tüneteket, mint a légszomj, a gyomortáji fájdalom, a hányinger vagy a verejtékezés, komolyan vegyük!
A menopauza változtat a nők kardiovaszkuláris kockázatán?
– A menopauza előtt a nők hormonális okokból némileg védve vannak a koszorúér-betegségekkel szemben az ösztrogén érrendszerre és anyagcserére gyakorolt kedvező hatása miatt. A menopauza után ez az előny megszűnik, és nő a kardiovaszkuláris kockázat. Többek között a vérnyomásnál is gyakran tetten érhető a változás. Vannak nők, akiknek egész életükben alacsony volt a vérnyomásuk, majd ötvenéves kor körül, a menopauza után hipertóniaval küzdenek. Ez a folyamat sokakat meglep, pedig nem ritka jelenség.
A korai diagnózis felállításában fontos szerepet kaphat a szívultrahang vizsgálat is, amit Ön is végez.
– Strukturális szívbetegségek, billentyűbetegségek esetén korai diagnózissal és időben történő kezeléssel az irreverzibilis károsodás megelőzhető. A szívultrahangnak fontos szerepe van a korai diagnózisban. A segítségével a szerkezeti és működésbeli eltérések, a billentyűbetegségek már a tünetek kialakulása előtt kimutathatók. Ez tulajdonképpen egy könnyen elérhető, káros sugárzástól mentes vizsgálat, melynek különlegessége, hogy nemcsak anatómiai, hanem funkcionális vizsgálat is, azaz működés közben látjuk a szívet. Fel tudjuk mérni általa többek között a szívüregek méretét, a szívfal vastagságát, a szív pumpafunkcióját és a billentyűk állapotát. Illetve a Doppler-echocardiographiával különböző hemodinamikai, azaz vérkeringési paramétereket is becsülhetünk.
Minden bizonnyal a szívbetegségekkel kapcsolatban is számos tévhit él a köztudatban. Melyik az, amit érdemes ezek közül kiemelni és egyben eloszlatni?
– Az egyik leggyakrabban felbukkanó tévhit, hogy ha valakinek nincs panasza, akkor biztos nincs szívbetegsége sem. Pedig számos kardiológiai eltérés hosszú ideig tünetmentesen van jelen. Ezeket azonban szerencsésebb már ebben a panaszmentes fázisban felismerni és kezelni. Ehhez pedig alapvető a rizikófaktorok ismerete és persze a szűrővizsgálatonvaló részvétel is. Hogy kinél mikor indokolt először kardiológiai vizsgálat, azt egyénileg kell mérlegelni. Fontos például a családi kórtörténet, hiszen vannak családi halmozódást mutató szívbetegségek. Továbbá figyelembe kell venni az életmódot és egyéb kardiovaszkuláris kockázati tényezőket is. Panaszmentes, átlagos kockázatú páciensnél is fontos a vérnyomás, vérzsírok, vércukor ellenőrzése. Több rizikófaktor megléte esetén pedig a kardiológiai állapotfelmérés kifejezetten hasznos lehet.
Kardiológiai kockázati tényezők: - magas vérnyomás
- magas LDL-koleszterin- és/vagy összkoleszterin, alacsony HDL-koleszterin
- emelkedett trigliceridszint
- cukorbetegség, inzulinrezisztencia
- dohányzás
- túlsúly, elhízás, különösen hasi típusú elhízás
- mozgásszegény életmód
- egészségtelen, sóban, telített zsírokban és ultrafeldolgozott élelmiszerekben gazdag étrend
- túlzott alkoholfogyasztás
- tartós stressz
- alváshiány, rossz alvásminőség, alvási apnoe
- krónikus vesebetegség
- bizonyos krónikus gyulladásos betegségek (pl. SLE, Crohn-betegség, colitis ulcerosa, pikkelysömör, rheumatoid arthritis)
- idősebb életkor
- férfi nem, illetve nőknél a menopauza utáni időszak
- kardiológiai betegségek családi halmozódása, különösen korai életkorban
- korábbi szív- és érrendszeri betegség vagy esemény (pl. infarktus, stroke, perifériás érbetegség)
|
A kardiovaszkuláris betegségek megelőzésében melyik kockázati tényezőt tartja kiemelendőnek?
– Valójában valamennyi rizikófaktorral foglalkozni kell. Közülük több hosszú ideig nem okoz semmilyen tünetet. Ilyen lehet például a magas vérnyomás vagy a magas koleszterinszint – sokan éveken át élnek együtt ezekkel az elváltozásokkal anélkül, hogy tudnának róla. De ha mégis ki kell emelnem egyet, akkor a magas vérnyomást említeném. Rendkívül gyakori probléma, és még a diagnosztizált hipertóniával élő betegek között is sokan vannak, akiknél nem sikerül elérni a kívánt célértéket. A kezeletlen vagy rosszul kezelt hipertónia hosszú távon számos szervet károsíthat. A stroke és más érrendszeri betegségek mellett az agyi kiserek károsodásához, a kognitív hanyatláshoz és akár vaszkuláris demencia kialakulásához is hozzájárulhat.
Nem egyszerű sok mindenen egyszerre változtatni, ha életmódváltásba kezdünk a szívünk miatt. Mi az, ami a legfontosabb teendő ezen a listán?
– A rendszeres mozgást említenem először. Nem feltétlenül kell bonyolult edzésprogramra gondolni: a tempós séta a legtöbb ember számára megoldható. Ha rendszeressé válik és beépül a napi rutinba, már azzal sokat tettünk a kardiovaszkuláris egészségünkért. De természetesen a táplálkozás, a testsúly rendezése és a dohányzás elhagyása szintén nagyon fontos. Ráadásul a kockázati tényezők összeadódnak: például, ha a túlsúly dohányzással, magas vérnyomással vagy magas koleszterinszinttel társul, a teljes kardiovaszkuláris kockázat tovább növekszik.
Hogyan lehet meghatározni, hogy valakinek mekkora a kardiovaszkuláris kockázata?
– Léteznek erre hivatalos kockázatbecslő rendszerek, amelyek több tényezőt, például az életkort, a dohányzást, a vérnyomást és a koleszterinszintet is figyelembe veszik. Fontos ugyanakkor tudni, hogy egy ilyen pontrendszer nem tud minden egyéni körülményt megjeleníteni. Ilyen lehet például az erős családi halmozódás. Ha valakinek a felmenői között fiatal életkorban fordult elő koszorúér-betegség vagy hirtelen szívhalál, az önmagában is fontos kockázatnövelő tényező.
Mennyit segít a betegedukáció, a részletek átbeszélése a hosszú távon is sikeres kezelésben?
– Gyakran találkozom azzal, hogy valaki azért halogatja a vérnyomás- vagy koleszterincsökkentő gyógyszer elkezdését, mert úgy érzi, attól válik „beteggé”, hogy mostantól gyógyszert kell szednie. Mások az öregedés jelét látják benne. Tudatosítanunk kell, hogy éppen a megfelelő kezeléssel tehetünk azért, hogy hosszú távon jobb legyen az egészségi állapotunk, az életminőségünk, és csökkentsük a szövődmények esélyét. A tapasztalatom szerint az, ha a beteg érti, mi történik a szervezetében, miért alakult ki a betegsége, miért szükséges a kezelés és mit várhat tőle hosszú távon, akkor sikeresebb lesz a terápia. Hiszen sokkal inkább lesz aktív részese a saját terápiájának: nagyobb valószínűséggel szedi a javaslat szerint a gyógyszerét és tudja kialakítani a megfelelő életmódot.