“A térdfájdalmak egy részénél nem a térd az elsődleges problémaforrás” – Interjú Dr. Vankó István ortopéd-traumatológus főorvossal

A térdfájdalommal küzdők nagy része csak akkor fordul orvoshoz, amikor a probléma már jelentősen rontja az életminőséget. Mit kell tudni erről a gyakori mozgásszervi panaszról? Dr. Vankó István ortopéd-traumatológus főorvossal jártuk körbe a témát.

A térdpanaszok az egyik fő szakterülete. Milyen problémákkal találkozik a leggyakrabban, mik a tapasztalatai?

– Traumatológusként gyakran látok sportsérüléseket – meniszkusz- és szalagsérüléseket, térdkalácsficam utáni instabilitást. De nagyon sokan küzdenek porckopással is, ami súlyos stádiumban már csak térdprotézis-beültetéssel orvosolható. Nagyon változó, hogy ki mikor fordul orvoshoz: van, aki már enyhe tünetekkel is eljön, mások azonban csak akkor, amikor már erősen rányomja a bélyegét az életminőségre az elváltozás. Ebből a szempontból nemcsak a fájdalom mértéke számít. Intő jel, ha a panasz több hete fennáll, vagy terhelésre fokozódik, indulási fájdalom jelentkezik, esetleg a térd beduzzad, elakadást érez a beteg, vagy nyugalomban is fájdalmat tapasztal. Nagyon fontos tudni azt is, hogy a térdfájdalom nem mindig a térdből ered – az esetek 20-25%-ában előfordul, hogy csípő- vagy gerincprobléma áll a háttérben. Éppen ezért elengedhetetlen az alapos kivizsgálás.

Hogyan zajlik a diagnosztikai folyamat térdfájdalom esetén?

– Az első és legfontosabb lépés az anamnézis: részletesen kikérdezzük a beteget a panaszok kezdetéről, jellegéről, kiváltó tényezőiről. Ezt követi a fizikális vizsgálat, amely sok esetben már önmagában nagyon sok információt ad. A képalkotók közül általában röntgenvizsgálattal kezdünk – terheléses röntgennel, speciális patella (térdkalács) irányú felvétellel –, és ha szükséges, MRI-vizsgálat követi. Mindig az egyszerűbb alapvizsgálatoktól haladunk a komplexebbek irányába.

Mikor elegendő a konzervatív kezelés, és mikor válik szükségessé a műtét?

–  A döntés mindig a fizikális vizsgálat és a képalkotó leletek alapján születik meg. Nem minden szalagsérülést vagy porckárosodást kell azonnal megoperálni. Sok esetben konzervatív kezeléssel, azaz gyógytornával, fizioterápiával, gyógyszeres vagy injekciós terápiával is jó eredmény érhető el. Műtét akkor jön szóba, ha a panaszok nem javulnak, és instabilitás, elakadásos tünetek jelentkeznek, vagy ha a képalkotó vizsgálatok alapján egyértelműen a műtéti megoldás a célravezető. Degeneratív elváltozásoknál sem mindig azonnal a protézis a megoldás – a döntés mindig egyéni mérlegelés kérdése.

Milyen konzervatív eszköztár áll rendelkezésünkre a térdpanaszok esetén?

– Gyógyszeres fájdalom- és gyulladáscsökkentés, fizioterápia, gyógytorna, kinezio tape, különböző injekciós kezelések – például hialuronsav-, PRP- vagy szükség esetén szteroidinjekciók – mind részei lehetnek a terápiának. Ezek célja a térdfájdalom csökkentése és az ízületi funkció javítása.

Milyen műtéteket végez leggyakrabban?

– Gyakoriak az artroszkópos beavatkozások, például a meniszkusz-műtétek, valamint a térdkalács-stabilizáló műtétek. Emellett jelentős szerepet kapnak a térd- és csípőízületi protézis-beültetések is a mindennapokban.

Miért jelent nagy előrelépést az artroszkópos technika a térdműtéteknél?

– Az artroszkópia minimálisan invazív eljárás: kisebb metszések, kevesebb szöveti károsodás, gyorsabb rehabilitáció jellemzi. A betegek hamarabb visszatérhetnek a munkájukhoz, mindennapi tevékenységeikhez, és a sporthoz is.

Mennyi idő a felépülés egy artroszkópos műtét után?

– Ez mindig a beavatkozás típusától függ. Egy egyszerűbb porcműtét után akár 2–3 héten belül vissza lehet térni a fizikai munkához. Egy porcvisszavarrás vagy szalagpótlás ennél hosszabb rehabilitációt igényel.

Mivel gyorsítható a felépülési idő?

– A gyógytorna kulcsszerepet játszik. Azt szoktam mondani a betegeimnek, hogy a műtét sikere körülbelül 50%-ban a rehabilitáción és a gyógytornán múlik. Fontos a fokozatosság, az orvosi iránymutatás követése, és a műtét előtti felkészítő torna is.

Hogy előzhető meg a térdfájdalom, mit tanácsol?

– A testsúly kérdése kiemelten fontos. Már 5–10 kilogramm túlsúly is kedvezőtlen hatással van az ízületekre, 10–15 kilogramm felesleg felett pedig kifejezetten nem javasolt a rendszeres futás vagy a kontakt sportok. Ilyenkor inkább az úszás, a kerékpározás vagy a fitneszteremi edzés ajánlott. A testsúlycsökkentés, az izomerő fejlesztése és a rendszeres, tudatos mozgás sok térdproblémát megelőzhet. Bizonyos esetekben porc- és ízületvédő készítmények szedése is megfontolandó.