Szakterületük a hallás

Az audiológia a hallás tudománya: a fül-orr-gégészetből specializálódva a fül legfontosabb funkciójának, a hallásnak az élettanával, problémáival, bizonyos válogatott esetekben a kezelésével is foglalkozik. Az audiológia elsődleges feladata diagnosztikai jellegű, mégpedig a hallás vizsgálata, az esetleges változás nyomon követése. de szükség esetén a páciensek megfelelő hallókészülékkel való ellátását is az audiológus szakorvos végzi. Néhány fontos tudnivalót gyűjtöttünk össze, hogy bemutassuk az audiológia szakterületét.

A hallás folyamata során a fülbe érkező hanghullámok rezgésbe hozzák a dobhártyát majd a középfül hallócsontjait, amelyek a mechanikus rezgéseket a belsőfülbe továbbítják. Az ingert a belsőfül szőrsejtjei fogják fel, idegingerületként adják tovább, míg a hallópályán át az agykéreghez jutnak. E rendszer bármelyik elemének károsodása, megbetegedése okozhat hallássérülést, halláskárosodást.

Mi okozhat halláscsökkenést?

A halláskárosodásnak két alapvető fajtája van: a vezetéses és az ún. sensorineuralis (köznapian csak „idegi”-nek nevezett) jellegű, ám a kettő kombinálódhat is. Az előbbi gyakran fordul elő gyerekeknél is, az idegi jellegű hallásromlás pedig többnyire a felnőtteket érinti. A vezetéses halláscsökkenés oka a hangvezető rendszer, vagyis a külső hallójárat, a dobhártya és a középfül károsodása. Okozhatja többek között a megnagyobbodott orrmandula, a gyakori középfülgyulladás, a dobhártya sérülése, a hallócsontok becsontosodása, de akár az is, ha a hanghullámok útjába valami akadály kerül (túlságosan felszaporodó fülzsír, váladék). Az „idegi” hallásromlást okozhatja a belső fülben elhelyezkedő csiga, valamint a csigából kiinduló hallóideg károsodása, valamint a magasabban elhelyezkedő hallópályák, agykérgi területek is károsodhatnak. Ezt zajártalmak, fertőző betegségek (kanyaró, mumpsz, bárányhimlő), anyagcsere-betegségek (például a cukorbetegség), keringési zavarok, egyes gyógyszerek mellékhatásai és ritkán daganatos elváltozások is okozhatják, genetikai okok hajlamosítanak.

Figyelmetlenség, idült rosszkedv is jelezheti a halláskárosodást

Felnőtteknél meglehetősen egyértelmű jelei vannak a halláskárosodásnak: a beteg nem érti a szokásos hangerejű beszédet, gyakran visszakérdez, hangosra állítja a rádiót, televíziót. Időseknél nem ritkán csak abból derül ki a halláscsökkenés, hogy az érintett mogorván visszahúzódik, nem szívesen vesz részt a családi-baráti beszélgetésekben, mert restelli, hogy problémái vannak. Kisgyermekeknél ennél nehezebb a halláscsökkenés felismerése. Nemegyszer csupán a gyerek figyelmetlensége, érdektelen arckifejezése, késedelmes reakciói, nyitott szájjal való alvása jelzi, hogy fülészeti, illetve hallásproblémái lehetnek. Gyanú esetén nagyon fontos szakorvoshoz fordulni, hiszen a halláscsökkenés beszédértési zavarokat, hosszabb távon beszédfejlődési gondokat is okozhat, ill. iskolai rossz teljesítmény hátterében is állhat.

Mérés a csendeskabinban

Az audiológiai kivizsgálást minden esetben fül-orr-gégészeti vizsgálatnak kell megelőzni. A hallásvizsgálat első lépése lehet a hangvillák segítségével történő vizsgálat.

A jól felszerelt audiológiai rendelő elengedhetetlen tartozéka a teljesen hangszigetelt csendeskabin vagy csendeskamra, ahol a műszeres hallásküszöb vizsgálat történik. A páciensnek itt az audiométer által előbb az egyik, majd a másik fülére kibocsátott, különböző frekvenciájú, hangerősségű hangokról kell jeleznie, hallja-e. Így meghatározható a beteg hallásküszöbe, vagyis, hogy milyen frekvenciájú az a hang, amelyet éppen meghall, de szükség esetén a kellemetlenségi küszöb is meghatározható. A hangrezgéseket a belső fül felé egyrészt a dobhártya és a hallócsontocskák továbbíthatják (légvezetés), másrészt a koponyacsontok rezgései is (csontvezetés). Ezért az audiométer vizsgálja a hang mindkét útját: a hangrezgések a fülhallgatón vagy a fül mögé, a koponya csecsnyúlványára helyezett vibrátoron keresztül érkeznek a pácienshez. A légvezetéses görbe értékei a hangvezető-, a csontvezetés értékei pedig a hangfelfogó rendszer működését jellemzik.

Hogyan kezelhető a halláscsökkenés?

Elsőként a hallásromlás kiváltó okát kell megkeresni és lehetőség szerint kezelni. A vezetéses halláscsökkenés (ha például a fülzsír miatt a hallójáratok eltömődése vagy az orrmandula megnagyobbodása váltotta ki) többnyire jól kezelhető konzervatív fül-orr-gégészeti vagy műtéti úton. Összetettebb a kezelés, ha idegi jellegű halláscsökkenésről van szó, ilyenkor egyéb vizsgálatok is szükségessé válhatnak, a kezelés pedig a vizsgálati eredményeknek megfelelően történhet. Ebbe a fül-orr-gégész szakorvos mellett más szakterületek, pl. belgyógyász, neurológus, reumatológus, gyógytornász bevonása is szükségessé válhat. Szükség esetén az audiológus szakorvos hallókészülékkel látja el a pácienst.

Előzzük meg a hallásromlást!

Fülünk egészségét, ép hallásunkat könnyebb megőrizni, mint károsodás esetén helyreállítani. Nem szabad elhanyagolni azokat a megbetegedéseket, amelyek a fület is érintik, például a visszatérő középfülgyulladásokat, fülzúgással, szédüléssel, fülfájdalommal is járó betegségeket. A halláscsökkenés legkisebb jelét tapasztalva érdemes egy szakorvosi kivizsgálást kérni. A fül külső védelme is fontos, hidegtől, ütéstől, felázástól. Sokat tehetünk a halláscsökkenés gyakori oka, a zajártalmak ellen is. Zajos munkahelyeken fülvédő alkalmazása, a tartósan nagy hangerő kerülése sokat segít. A túl hangosan hallgatott zene manapság ugyanis kimutathatóan hozzájárul a halláskárosodások emelkedő számához. Szakorvosok azt ajánlják: legfeljebb a maximális hangerő hatvan százalékán és naponta legfeljebb hatvan percen át hallgassuk a zenét.

 A cikk dr. Kraxner Helga közreműködésével készült.

Forduljon szakembereinkhez!

A Budai Egészségközpontban öt helyszínen több mint 300 neves szakorvos magánrendelését keresheti fel mintegy 45 szakterületen. A személyre szabott ellátásról képzett, hosszú ideje együtt dolgozó szakembergárda gondoskodik. 23 év tapasztalatait és csaknem 450.000 ügyfelünk visszajelzéseit figyelembe véve folyamatosan azon dolgozunk, hogy a hozzánk fordulók számára igényeik és idejük tiszteletben tartásával a lehető leghatékonyabban szervezzük meg a gyógyító tevékenységet.