Így kezelhető természetes módon a szorongás és a pánik

A szorongás nemcsak gondolati síkon létezik, hanem testi élmény is, az agyunk beépített veszélyjelző rendszerének aktivált állapota. Stoll Dániel ambulanciavezető, klinikai szakpszichológus, pszichoterapeuta a Hegyvidékiek Egészségiskolája programsorozat keretében tartott előadásában betekintést engedett a szorongás és a pánik mechanizmusába, valamint bemutatta, miként kontrollálhatók ezek az időnként kellemetlen folyamatok.

Stoll Dániel 15 éve dolgozik a Budai Egészségközpontban és szakkórházunkban, az Országos Gerincgyógyászati Központban, ahol többek között műtét előtt álló betegek felkészítésével, szorongásoldással, rehabilitációval és orvosi úton nem kezelhető krónikus fájdalomállapotokkal foglalkozik.

Mint elmondta, a szorongás számtalan probléma központi, fenntartó mozgatórugója lehet: megjelenhet gyereknél óvodába való indulás előtti hasfájásban, társas helyzeteket kerülő kamaszoknál, családi konfliktusok után jelentkező terápiarezisztens migrénben, alkoholfogyasztási problémákban, vagy akár a stresszevésben is.

Mi a különbség a félelem és a szorongás között?

Ha a veszélynek konkrét tárgya van – például egy kutya szalad felénk támadó céllal az utcán –, azt félelemnek nevezzük. Szorongásról akkor beszélünk, ha a veszély nem egyértelmű, nem köthető konkrét tárgyhoz. 

Ez egy univerzális, ugyanakkor kellemetlen élmény, amely cselekvésre és megoldásra késztet. Például motiválhat egy vizsgára való felkészülés során, megfelelő mértékben növelheti a teljesítményt és a koncentrációt, míg a hiánya vagy a túlzott mértéke rontja ezeket.

A szakpszichológus hangsúlyozta: a szorongásmentes élet ígérete illúzió, hiszen a cél nem a szorongás teljes kiiktatása – ez ugyanis pszichopátiához vezetne –, hanem annak kontrollálhatóvá és elviselhetővé tétele.

Az agyunk a túlélés szerve, amely az evolúció során úgy fejlődött, hogy előrejelezze a fenyegető helyzeteket. Az ősidőkben az „üss vagy fuss” és a „lefagyás” reflexek az életben maradást szolgálták a természet veszélyeivel szemben. Mivel ezek a reakciók az idegrendszer autonóm ágából indulnak és automatikusak, a szorongást nem lehet puszta akaraterővel vagy logikus gondolatokkal kikapcsolni.

A modern ember számára azonban már nem a dzsungel ragadozói jelentik a fő veszélyt, hanem a kapcsolati és szociális fenyegetések. Így a legnagyobb veszélyt a kötődési kapcsolatok sérülése és az egyedül maradás jelenti.

Egyre többen érintettek

A szorongásos zavarok igazi népbetegségnek számítanak: minden negyedik ember érintett élete során. A panaszok gyakran már gyermekkorban elkezdődnek, és a 20-as, 30-as évek végéig tetőznek. A zavarok a nőknél gyakoribbak, a férfiak azonban más lelki problémák és függőségi zavarok terén „behozzák ezt a lemaradást”. 

A trendek világszerte aggasztóak: a 90-es évek óta közel 20 százalékkal emelkedett a szorongásos zavarok gyakorisága, amit a társadalmi hatások és a kollektív fenyegetések – például a koronavírus-járvány – is tovább fokoztak.

A leggyakoribb szorongástípusok a következők:

• Generalizált szorongás: állandó, az élet sok területére kiterjedő túlzó aggodalom, folyamatos készenléti állapot, amely kimeríti az idegrendszert.
• Pánikzavar: akkor beszélünk róla, ha a rohamok sűrűsödnek, kiszámíthatatlanok, és gyorsan (10-15 perc alatt) kifejlődő intenzív testi tünetekkel járnak, mint például heves szívdobogás, légszomj vagy szédülés.
• Agorafóbia: félelem olyan helyzetektől, ahonnan nehéz a menekülés, és ahol nem érhető el azonnali segítség.
• Szociális szorongás: mások negatív megítélésétől és kritikától való félelem, gyakran kamaszkori eredettel.
• Szeparációs szorongás: túlzott félelem a fontos személyek elvesztésétől, amely gyermekeknél és felnőtteknél egyaránt előfordulhat.
• Specifikus fóbiák: jól meghatározott tárgyra vagy helyzetre (állatok, közlekedés, repülés, magasság, zárt tér) irányuló félelmek.

Hogyan eszkalálódik a szorongás?

Idegrendszerünk nem egységes tempóban működik: a mélyagyi struktúrák veszélyértékelése milliszekundumok alatt lezajlik, sokkal gyorsabban, mint ahogy a magasabb kérgi struktúrák fel tudják fogni a helyzetet. 

Ha nincs egyértelmű külső veszély, az agy a fellépő testi tüneteket kezdi el a fenyegetés forrásaként értelmezni, például a szívdobogást vagy szédülést szívinfarktusnak vélheti. Ez a katasztrofizálás tovább növeli a pánikot, és beindít egy ördögi kört.

Az intenzív dinamikus pszichoterápiában a szorongás testi aktivációjának három fő területét különböztetik meg: 

• a harántcsíkolt izmokét (izomfeszültség, tenziós fejfájás, fogcsikorgatás), 
• a simaizmokét (emésztési panaszok, vérnyomásproblémák, migrén) 
• és a központi idegrendszerét (átmeneti látás- vagy hallászavar, emlékezetkiesés).

Mi segíthet a szorongás mérséklésében?

Stoll Dániel felhívta rá a figyelmet: a lélek problémái nem oldhatók meg pusztán magnézium-bevitellel, tehát nem szabad bedőlni azoknak a reklámoknak, amelyek egyszerű táplálékkiegészítők szedésével kínálnak megoldást komolyabb lelki nehézségekre. 

Ehelyett a szakember a következőket javasolta a szorongással való megküzdéshez:

• a katasztrofizáló és mindenen rágódó gondolkodás tudatos megállítása,
• biztonságos társas támasz és a megfelelő emberi kapcsolatok kialakítása,
• rendszeres testmozgás és sport, ügyelve arra, hogy ez ne váljon az egyetlen, kényszeres megküzdési eszközzé,
• olyan relaxációs és légzéstechnikák elsajátítása, amelyek – bár nem oki hatásúak – segítenek megnyugtatni az idegrendszert.

Klinikai szorongásos zavar esetén az első lépés mindig a testi okok orvosi kizárása, majd ezt követően ajánlott segítségül hívni a pszichoterápiát.

A kutatások szerint a gyógyszeres kezelés és a pszichoterápia kombinációja vezet a leggyorsabb és legtartósabb eredményhez.

A szakember arra is kitért, hogy a terápiás munkát gyakran megnehezíti a páciensek belső ellenállása, hiszen maga a pszichoterápia is szorongáskeltő helyzet. Sokan különböző elhárító mechanizmusokkal – gyengeséghiedelmekkel, kontrollhiedelmekkel vagy externalizációval – próbálják elkerülni a szembenézést. Ha azonban sikerül leküzdeni ezeket az akadályokat, a testi tünetek csökkennek, javul az önértékelés, és egy gazdagabb, szabadabb kapcsolati élet válik elérhetővé.

Fontos tehát, hogy tudatosítsuk: a szorongás egy fontos és természetes folyamat. Nem elfojtani kell és menekülni előle, hanem segítséget kérni, megtanulni értelmezni és megfelelően szabályozni.

Ha úgy érzi, Ön is segítségre szorul, keresse bizalommal pszichológusainkat!

Stoll Dániel teljes előadása itt tekinthető meg:
https://youtu.be/M6ST5y1Fh24