A nőgyógyászati elváltozások kezelése gondos mérlegelést igényel. Mikor elegendő a rendszeres kontroll, és mikor indokolt a sebészi beavatkozás? Dr. Telek Tamás szülész-nőgyógyásszal, nőgyógyászati daganatsebésszel a döntést befolyásoló tényezőkről és a minimál invazív eljárások előnyeiről beszélgettünk.
Mióma, polip, ciszta: mikor van szükség műtétre? – Interjú Dr. Telek Tamással
Dr. Telek Tamás szülész-nőgyógyász, nőgyógyászati daganatsebész, Budai Egészségközpont
Méhtestrákra is utalhat a vérzészavar
A nőgyógyászati daganatsebészet a fő fókusz területe. Melyik a leggyakoribb kórkép?
– A méhtestrák, ami jellemzően vérzészavarral hívja fel magára a figyelmet. Ugyanakkor ez az a daganattípus, amelyre viszonylag hamar fény derül. A korai stádiumú méhtestrák egy viszonylag kíméletes, minimál invazív műtéttel kiválóan gyógyítható, sokszor utókezelés nélkül is.
Mikor számít egy vérzés figyelmeztető jelnek?
– Vérzészavar bármely életkorban jelentkezhet. Fertilis korban elsősorban hormonális probléma vagy jóindulatú elváltozás lehet a háttérben. A perimenopauza időszaka alatt a menstruáció gyakran megváltozik, a ciklus rendszertelenné válhat. Amennyiben a vérzés erősebb, elhúzódó vagy gyakori, azt érdemes kivizsgáltatni. Ha menopauza után jelentkezik vérzés, akármilyen csekély is, mindenképpen fel kell keresni nőgyógyászt. A háttérben jóindulatú elváltozás is állhat, de gyakran a méhtestrák figyelmeztető tünete is lehet.
Vannak erre konkrét mérőszámok?
– Vannak, de fontosabb a páciens egyéni kórtörténete. Ha valakinek egész életében 21 napos volt a ciklusa, nála egy 20 napos ciklus még nem feltétlenül kóros. Ha viszont valaki két hétig folyamatosan vérzik, a vér mennyisége megnő, vagy a menstruáció indokolatlanul gyakran jelentkezik, az egyértelműen kóros.
Hogyan zajlik ilyenkor a kivizsgálás?
– A kivizsgálás során nőgyógyászati vizsgálattal és ultrahanggal ellenőrizzük a méhnyálkahártya állapotát. Az életkortól, a panaszoktól és az egyéni kockázati tényezőktől függően a méhnyálkahártya-túlburjánzás vagy a daganatos elváltozás kizárására szövettani mintavételre is szükség lehet. Ma már ezt nem feltétlenül kell mindenkinél altatásban méhkaparást (abrasiót) végezni: rendelkezésre áll ambuláns mintavételi eszköz (Pipelle-biopszia) is, amellyel egy vékony katéteren keresztül, altatás nélkül, mindössze enyhe kellemetlenség mellett vehető minta. Ha a szövettan nem mutat atípiát vagy daganatot, gyógyszeres kezelést alkalmazunk: a leggyakrabban sárgatest-hormon pótlását vagy hormontartalmú méhen belüli eszközt (sárgatest-hormonos spirált). A hormonkezelés segíthet rendezni a vérzészavart, és bizonyos méhnyálkahártya-elváltozások esetén a daganat kockázatát is csökkentheti.
| Dr. Telek Tamást a gyermekkorától az mozgatta, hogy megértse a dolgok működését, és ha valami elromlik, megtalálja az okát, majd elhárítsa a hibát. Legyen szó mechanikai, elektronikai vagy biológiai rendszerről. Az egyetemen végig sebésznek készült, majd az utolsó előtti évben fordult a nőgyógyászat felé. Ma túlnyomórészt nőgyógyászati sebészettel, nőgyógyászati daganatsebészettel foglalkozik, és jelentős operatív tapasztalatra tett szert az Országos Onkológiai Intézetben. |
Mióma: a panasz a döntő
A jóindulatú elváltozások közül a mióma is rendkívül gyakori. Mennyire veszélyes?
– A mióma a méh izomzatából kiinduló jóindulatú simaizomdaganat. A jelenlegi ismeretek szerint extrém ritkán táptalaja a rosszindulatú elváltozásoknak. De rendkívül ritkán előfordul hozzá hasonló megjelenésű, rosszindulatú méhizomdaganat is, ezért alapos kivizsgálást igényel.
Mikor van szükség a mióma műtéti eltávolítására, és mikor elég a megfigyelés?
– A döntést elsősorban a páciens panaszai határozzák meg. Ha a műtét mellett döntünk, a következő kérdés az, hogy elég-e csak a göb kivétele (myomectomia), vagy a méhtestet is el kell távolítani (hysterectomia). Ha valakinek van egy miómája, amely nem nőtt az utóbbi időben, és nem okoz panaszt, az nyugodtan megfigyelhető. Ha azonban a páciensnek a gyógyszeres kezelés ellenére panaszai vannak (fájdalom, rendellenes vérzés), meg kell fontolni a műtétet. Régen minden mióma miatt hasnyitásra volt szükség, ma már elérhető a laparoszkópos miómaeltávolítás és a laparoszkópos méheltávolítás is.
A rendellenes vérzésen kívül milyen panaszokat okozhat a mióma?
– A vérzészavar mellett jellemzőek a nyomási tünetek is: kellemetlen, nehéz hasi érzés, tompa alhasi fájdalom, gyakori vizelési vagy székelési inger.
Gyermekvállalás előtt érdemes eltávolíttatni a miómát?
– Érdemes rendezni, de nem muszáj minden esetben. Elsősorban a mióma elhelyezkedése dönt ilyenkor: más a helyzet, ha a göb a méhüregbe domborodik (submucosus mióma), és más, ha a méh falában (intramuralis mióma), vagy a hasüreg felé domborodva (subserosus mioma) helyezkedik el.
Negyven év felett gyakrabban jelentkezik mióma. Mi ennek az oka?
– Ebben az életszakaszban gyakran alakulhatnak ki relatív ösztrogéntúlsúlyos állapotok, ami kedvez a miómák növekedésének. Ugyanekkor megnő az aránya a változókor körüli, úgynevezett perimenopauzális vérzészavarnak is. A kezelés attól függ, hogy a panaszokat maga a mióma vagy a változókori hormonális változás okozza. Bizonyos vérzészavarok gyógyszeresen is kezelhetők, míg a panaszt okozó miómák esetében más beavatkozásra is szükség lehet.
Dr. Telek Tamás: „Nemrég született egy európai szakmai konszenzus, amely kimondja: nem minden polipot kell eltávolítani, de a döntéshez megfelelő diagnosztika és követés szükséges.”
Méhpolip: a szövettani vizsgálat ad biztos választ
A méhpolip szintén gyakori elváltozás. Minden esetben el kell távolítani?
– Számos tényezőt figyelembe véve a méhpolip eltávolítása nem minden esetben indokolt. Korábbi években elsősorban az eltávolítás volt mérvadó, de nemrég született egy európai szakmai konszenzus is, ami egyértelműen kimondja: nem minden polipot kell eltávolítani, a döntéshez azonban megfelelő diagnosztika és követés szükséges.
Hogyan dől el, hogy egy polipot meg kell-e műteni?
– Elsősorban a páciens panaszai határozzák meg, így a döntés személyre szabottan lehet meghozni. Menopauza előtt a polip obszerválható megfelelő feltételek teljesülése esetén. Viszont, ha a páciens panaszos, vérzészavara van, indokolt az eltávolítás. Menopauza után nagyon körültekintően kell eljárni, mert ekkor már nagyobb az atípusos vagy rosszindulatú elváltozások kockázata. Emiatt ezekben az esetekben az újonnan felfedezett polipokat mindenképpen el kell távolítani. Ha a páciens azt kérdezi, meg tudom-e mondani 100%-ra, hogy nincs a polipban atípusos sejt, azt kell mondanom: biztos választ csak a műtétet követő szövettani vizsgálat ad. Ennek ellenére az érintett a megfelelő tájékoztatás után dönthet a kontrollvizsgálatok mellett is. Ha mégis műtétre kerül a sor, a polip hiszteroszkópos eltávolításán után – ha nincs gyermekvállalási szándék – a kiújulás megelőzésére sárgatesthormon-pótlás javasolható.
Mikor elég a megfigyelés a petefészekcisztánál?
Mi a teendő a petefészekciszta diagnózisnál?
– A petefészekciszta megítélése összetett kérdés. A szakma igyekezett objektív kritériumokat felállítani: a hüvelyi ultrahang során látható gyanús morfológiai jeleket vesszük figyelembe. Fontos tudni, hogy onkológiailag gyanús esetben a petefészekből nem szabad szövettani mintát venni, az elváltozás szövettani eredménye csak az eltávolítást követően derül ki. Ha leszívnánk, vagy megszúrnánk a cisztát, fennállna a veszélye, hogy a folyadék a hasüregbe ömlik, és ha daganatsejteket tartalmaz, azok szétszóródnak – ez pedig súlyos onkológiai következményekkel járhat. A petefészekrák a nőgyógyászati daganatok közül a legnehezebben kezelhető és a legrosszabb életkilátásokkal járó típus. Ezért itt különösen fontos az alapos diagnosztika.
Mekkora arányban jóindulatúak a ciszták?
– A köznyelvben „petefészekcisztaként” emlegetett esetek túlnyomó többsége funkcionális vagy bevérzett ciszta, például tüszőciszta vagy sárgatestciszta. Ezeket nem kell eltávolítani: várni és ellenőrizni kell őket, mert gyakran maguktól felszívódnak. Ultrahang és MR segítségével nagy biztonsággal elkülöníthető, hogy funkcionális vagy szerkezeti elváltozásról van-e szó. Gyanús strukturális ciszta esetén viszont laparoszkópos cisztaeltávolítás szükséges.
Hiszteroszkópiától a laparoszkópiáig
A méhtükrözés nemcsak diagnosztikai, hanem terápiás eszköz is. Milyen esetekben alkalmazzák?
– A méhtükrözéssel (hiszteroszkópiával) a méhüreget belülről tudjuk megvizsgálni és kezelni. Megkülönböztetünk vékony átmérőjű, diagnosztikus (úgynevezett office) hiszteroszkópot és operatív, terápiás eszközt. Leggyakrabban a polipok eltávolítására használjuk, de alkalmas a méhüregbe domborodó, súlyos vérzészavart okozó submucosus miómák eltávolítására, fejlődési rendellenességek – például a méhüregi sövény – korrigálására, valamint elhúzódó vérzészavar esetén a méhnyálkahártya eltávolítására (endometrium abláció) is.
A méhtükrözés mellett a laparoszkópia is fontos szerepet játszik a nőgyógyászati sebészetben. Milyen előnyökkel járnak ezek a minimálisan invazív eljárások a páciensek számára?
– A minimál invazív eljárásnál kisebb a seb, kevesebb a vérveszteség, így rövidebb és kevésbé fájdalmas a felépülés. Egy hasnyitásos műtét (laparotómia) után a betegek általában 3–4 éjszakát töltenek kórházban, míg egy laparoszkópos beavatkozás után – még egy onkológiai műtétet követően is – legfeljebb 1–2 éjszakát. A legtöbb esetben ma már ez jelenti a műtéti megoldást.
| Intézményünkben dr. Telek Tamás nőgyógyászati daganatos betegségek, műtéti megoldást igénylő jóindulatú elváltozások (mióma, petefészekciszta, méhpolip), méhelőesés és a hüvelysüllyedés rendezése, rendellenes vérzészavarok kivizsgálása, valamint operatív nőgyógyászati konzultáció céljából várja a pácienseket. |
Forduljon szakembereinkhez!A Budai Egészségközpontban öt helyszínen több mint 350 neves szakorvos magánrendelését keresheti fel mintegy 49 szakterületen. A személyre szabott ellátásról képzett, hosszú ideje együtt dolgozó szakembergárda gondoskodik. 25 év tapasztalatait és több mint 500.000 ügyfelünk visszajelzéseit figyelembe véve folyamatosan azon dolgozunk, hogy a hozzánk fordulók számára igényeik és idejük tiszteletben tartásával a lehető leghatékonyabban szervezzük meg a gyógyító tevékenységet. |
