A tartósan magas vércukorszint minden szervünket károsíthatja – Dr. Borús Hajnal előadása

Több mint 830 millió ember él cukorbetegséggel a világon – hívta fel rá a figyelmet dr. Borús Hajnal, egészségközpontunk diabetológus, belgyógyász, endokrinológus szakorvosa. Ez azt jelenti, hogy körülbelül minden 10. ember érintett. Komoly népegészségügyi probléma hazánkban is – jelenleg körülbelül 800 ezer ember él együtt a kórral, és folyamatosan nő a betegek száma.

A szakorvos a Hegyvidékiek Egészségiskolája programsorozat keretében tartott előadásán ismertette a betegséggel kapcsolatos legfontosabb tudnivalókat.

Az inzulinrezisztencia és a cukorbetegség árulkodó jelei

A cukorbetegség nem egységes kórkép. Többféle típusa létezik, melyek közül két fő formát különítünk el: az 1-es és a 2-es típust. Az 1-es típusú kórképnél a szervezet immunrendszere önmaga ellen támad– autoantitestek „bombázzák” és pusztítják a hasnyálmirigy inzulintermelő bétasejtjeit. Az autoimmun folyamat eredményeképp romlik a test inzulin-termelő képessége, ezért végül elkerülhetetlenné válik a kívülről jövő inzulinpótlás.

Jóval gyakoribb az előbbinél a 2-es típusú cukorbetegség – az összes cukorbeteg több mint 90 százaléka ezen csoportba tartozik. E betegség előszobája az inzulinrezisztencia, mikoris a folyamatosan magasan levő inzulinszintek miatt a sejtek már kevésbé érzékenyek az inzulinra. Eleinte még nem emelkednek meg a vércukorszintek számottevően - sőt a szénhidrátdús étkezések után jelentkező „kajakóma” éppen az alacsony vércukorszint következménye. Egy idő után azonban már nem tud olyan magasra emelkedni az inzulin, hogy kordában tartsa a vércukorszintet, és kialakul a 2-es típusú cukorbetegség folyamatban jelentős szerepet játszanak az életmódbeli tényezők, mint például a mozgáshiány, a helytelen táplálkozás és a krónikus stressz.

A cukorbetegség tipikus jelei közé tartozik:

• gyakoribb vizelés,
• állandó szomjúságérzet,
• látásromlás (különösen kezeletlen esetben, kezdeti romlás visszafordítható a vércukorszintek rendezésével)
• bőrszárazság miatti viszketés,
• elhúzódó sebgyógyulás,
• merevedési zavar,
• a betegség korai szakaszában (megtartott étkezés dacára) fogyás, később túlsúly,
• neuropátia (idegbántalom), végtagzsibbadás, a láb érzéketlensége.

Külön említést érdemel a gesztációs diabétesz (terhességi cukorbetegség), amely a várandósság idején alakul ki, majd ez az inzulinrezisztens állapot a terhesség előrehaladtával fokozatosan romlik. A szülés után az érintetteknél rendszerint rendeződnek az inzulin- és vércukorértékek.

Emellett újabban felmerült a "3-as típusú diabétesz" fogalma is, amely a túlzott szénhidrátfogyasztás generálta kognitív hanyatlást („elbutulást”) fedi le.

Az inzulinrezisztencia állapota rengeteg embert érint, de sokszor diagnosztizálatlan marad, és csak az állapotromlást követően, a következő stádiumban, azaz a 2-es típusú cukorbetegség kapcsán kerül szakemberhez a beteg.

A probléma kialakulásához a mozgáshiányos életmódon, stresszen túl jelentős mértékben hozzájárul az egészségtelen táplálkozás, közte a gyorsételek, feldolgozott élelmiszerek rendszeres előnyben részesítése is. Ezen ételek emésztése során a vércukorszint hirtelen megemelkedik, amire a hasnyálmirigy nagy mennyiségű inzulin-kibocsátással reagál. Gyakori fogyasztásuk konstans magas inzulinszintet eredményez, ami miatt végül fokozatosan csökken a sejtek inzulinérzékenysége. (Így egyre több inzulin szükséges ahhoz, hogy a sejtek „megnyíljanak” és befogadják a vérből érkező cukrot. A hasnyálmirigy végül idővel kimerül, és kialakul a 2-es típusú cukorbetegség.)

Számos árulkodó tünete lehet az inzulinrezisztenciának:

• állandó fáradtság,
• koncentrációs nehézség,
• hasi elhízás,
• laborérték-eltérések: magasabb trigliceridszint, emelkedett májenzimek (ideális esetben a GPT és gamma GT érték 20 alatt van),
• étkezés utáni fáradtság és vércukoresés,
• gyakori szomjúság és vizelési inger,
• magas vérnyomás,
• zavar a hormonháztartásban (nőknél ösztrogéndominancia, férfiaknál alacsonyabb tesztoszteronszint),
• bőrtünetek: fibróma (például nyakon), acanthosis nigricans (sötét bőrelszíneződés a redőkben, ráncokban), pattanások, 
• nőknél hirsutizmus (férfias szőrzet) a fokozott tesztoszterontermelés miatt, hajhullás, cikluszavar,
• férfiaknál merevedési zavar,
• éjszakai hipoglikémia: hideg verejtékezés, izzadt pizsama reggel.

A cukorbetegség megállapítására többféle vizsgálat áll rendelkezésre

A diabetológus szakorvos több értéket is megvizsgál a pontos diagnózis érdekében.

Szükséges rápillantani vérvétel útján a HbA1c-re, amely a vizsgálatot megelőző 2-3 hónap átlagos vércukorszintjével korrelál (áll kapcsolatban) – ha 6,5% feletti az érték, erős a diabétesz gyanúja, 5,6% és 6,5% között pedig megelőző állapotról (prediabéteszről) beszélhetünk. Ezenfelül vérből megnézik a reggeli éhomi vércukrot is, itt a 7 mmol/l feletti érték utal cukorbetegségre.

Az orális glükóz tolerancia teszt (OGTT) segít képet adni arról, hogy reagál a szervezet nagyobb mennyiségű (75 gramm) cukorbevitelre, a vizsgálat révén – többszöri vérvétellel – monitorozni tudják a vércukor- és az inzulinszint alakulását.

Amennyiben igazolódott a cukoranyagcserzavar, úgy érdemes rendszeresen otthoni, ujjbegyes vércukorméréssel is ellenőrizni a vércukorértékeket étkezés előtt és után.

Az utóbbi időszak fontos technológiai vívmánya a folyamatos szöveti glükózmonitorozás (CGM), amely rálátást biztosít a részletes cukorprofilra, ezáltal hatékonyabbá tehető általa az inzulinterápia, illetve eredményesebben alakítható ki a megfelelő, személyre szabott étrend. A folyamatos ellenőrzéshez egy szenzort helyeznek a felkarra, amely 7-14 napon keresztül folyamatosan méri a szöveti cukrot, ami 15-20 perces késéssel követi a vércukorszint-változást. Jelentősége a szakorvoshoz eljutó adatmennyiségben rejlik, ami tartalmaz éjszakai és egyéb, máskor nem vizsgált időszakra vonatkozó adatokat is, ezáltal sokkal jobban megérthető az egyéni cukoranyagcsere működése.

Dolgozzunk a szövődmények megelőzéséért!

A cukorbetegség fenyegető szövődményeit komolyan kell venni, hiszen a tartósan magas vércukorszint minden szervünket károsíthatja. Igen gyakori következmény a retinopátia (látásromlás, vakság), egyes szív- és érrendszeri betegségek (pl. infarktus, stroke), a veseelégtelenség, az idegi károsodás (neuropátia), valamint bizonyos szájüregi problémák. (A szájüreg flórája diabétesznél baktériumban gazdagabb lesz, ez kedvez a fogágygyulladásnak, amely végül fogvesztéséhez is vezethet.)

Megéri komoly erőfeszítéseket tenni a szakorvos által javasolt életmódváltás érdekében, és javasolt követni a terápiás útmutatást is, hiszen már 1% HbA1c csökkenés is nagy mértékben képes mérsékelni a szövődmények kockázatát: a szívinfarktus esélye 14%-kal, a stroke-é 12%-kal, míg általánosságban a diabétesszel kapcsolatos halálozási kockázat 21%-kal esik vissza.