Elülső keresztszalag-visszapótlás

A térdízületben futó, combcsontot és sípcsontot összekötő, stabilizáló szalag az úgynevezett keresztszalag – ha megsérül vagy teljesen elszakad, a térd instabillá válhat. Műtéti beavatkozással, keresztszalag-visszapótlással azonban visszaállítható a térd stabilitása.

A térdízületen belül futó, combcsontot és a sípcsontot összekötő stabilizáló szalagot keresztszalagnak hívjuk.

A térdízületben két keresztszalag található: 

1. az első a térdízület nyújtásközeli helyzetében a sípcsont előrecsúszászát és berotációját, 
2. a hátsó keresztszalag 90 fokos hajlítás közelében a sípcsont hátramozdulását akadályozza meg.

Ezáltal a két keresztszalag biztosítja a térd elülső és hátulsó stabilitását. A keresztszalagok sérülése vagy hiánya esetén a térd instabillá válhat. A sérüléskor pattanást, roppanást élhet meg a páciens, a keresztszalag szakadása bevérzéssel és az ízület duzzanatával jár a legtöbb esetben. Az ízület nehezen terhelhetővé válik, a beteg sokszor megéli a térdízület instabilitását.

Az elülső keresztszalag (ligamentum cruciatum anterius-LCA) sérülése az egyik leggyakoribb térdsérülés és leggyakrabban operált sportsérülés világszerte. Jelenleg az elsődlegesen választandó műtéti technika a keresztszalag pótlás/rekonstrukció, mely során egy saját vagy idegen szövet graftot ültetnek a sérült szalag helyére. A szalag rekonstrukciós műtétek száma évről évre növekszik.

Az alkalmazott technika

Habár számos íntranszplantációt használó műtéti technika létezik a sérülés ellátására, az újrasérülések aránya még így sem elhanyagolható. Napjainkban a nemzetközi szakirodalomban jelentős számban növekszik az elülső keresztszalag megerősített (augmentált) primer varratát különböző módosításokkal bemutató és a rehabilitációt utánkövető közlemények száma. 

A kutatások, a szakirodalom igazolta, hogy bizonyos (a szalag felső végén elhelyezkedő) friss szakadástípusok gyógyulási hajlamot mutatnak, ha a szalagot az operáló orvos egy rendkívül nagy szakítószilárdságú belső mesterséges szalaggal erősíti meg, és ezáltal megvédi azt a gyógyulás során.

A technika nagy előnye, hogy megtartható általa a saját keresztszalag a benne elhelyezkedő mélyérző idegszálakkal (proprioceptív rostokkal), így a térdfunkció teljesebben állítható helyre a rehabilitáció során.

A keresztszalag visszavarrásával íngraft használatára sincs szükség, így ínkivétel és átültetés sem szükséges, továbbá a donorhelyi problémák és az esetleges szövődmények is megelőzhetőek.

Ha a műtét első fázisában, az artroszkópia  során a keresztszalag-szakadáson kívül egyéb eltérést is észlel a sebész, a teljes gyógyulás érdekében törekszik azok ellátásra is. Keresztszalag műtétek során észlelt gyakoribb, sokszor előre nem ismert társsérülés lehet az oldalszalag, vagy a sarlóporcok, esetleg az ízületi felszínt borító üvegporc sérülése, továbbá az ízületi belhártya heges megvastagodása.

Mikor van szükség elülső keresztszalag-visszapótlásra?

A beavatkozást az elülső keresztszalag sérülés egyik formája, a felső vég (proximalis) szakadása indokolja. Ideális a beavatkozásra a fiatalabb páciens, akinél a sérülés bekövetkezése után rövid időn (3 hónapon) belül elvégezhető a műtét.

Hogy történik az elülső keresztszalag visszapótlása?

A comb köré egy feszes mandzsettát helyezünk fel, mely biztosítja a műtét során a műtéti területen a vértelenséget.

Az elülső keresztszalag augmentált primer varrata során kulcslyuksebészeti (artroszkópos) technikával dolgozunk.

A behatoláshoz használt bőrmetszések pontos helye változó – többek között függ a térdízületben MRI vizsgálat révén ábrázolt társsérülések természetétől is –, de általában a térdkalácsot a sípcsonttal összekötő ín két oldalán ejtünk 1-1 cm-es sebet. Ezeken keresztül vezetjük be az optikát, végén a kamerával, mely egy képernyőn jeleníti meg az ízület belsejét. A többi metszésen keresztül egyéb eszközök juttathatók a térdbe, melyekkel tapintani, vágni, fúrni, implantátumot, horgonycsavart bejuttatni, darálni vagy égetni lehet.

A felső végén, a combcsonti eredésnél leszakadt szalagot a varrat végére vesszük, majd az anatomikus eredési pontjához, a combcsonthoz rögzítjük egy fémmentes horgonycsavar segítségével. A megvarrt szalagot egy kiemelkedően nagy szakítószilárdságú műanyag szalaggal megerősítjük, amelyet a sípcsonthoz rögzítünk.

A műtét végén a sebeket öltéssel vagy sebzáró tapasszal egyesítjük és steril kötéssel fedjük, mely a műtét után pár napon belül egyszerű sebtapaszra cserélhető.

Mi várható a műtét utáni rehabilitáció alatt?

A  műtét után a biztonságos járás érdekében mankót kell használni, és 6 hétig ajánlott a csuklós térdrögzítő viselése. A rehabilitáció során gyógytornaprogramban való részvétel javasolt, mely kiemelten fontos a teljes gyógyuláshoz.

Amennyiben gond nélkül tud megtenni egy hosszabb sétát a páciens, akkor a beavatkozás után 2-4 hét múlva térhet vissza a munkájához. (Természetesen a munka jellege, illetve az adott műtét is meghatározó a kezdés időpontját illetően.)

Hogy mikor lehet ismét sportolni az elülső keresztszalag-visszapótló műtétet követően, az a kezelőorvossal igényel egyeztetést, és csak a beavatkozás után ítélhető meg pontosan. Általánosságban azonban elmondható, hogy a beavatkozás típusától és a sportágtól függően körülbelül 6 és 12 hónap között válik a térd a sportra újra alkalmassá.

A keresztszalagsérülés alternatív kezelése

A keresztszalag-elégtelenséggel járó bizonyos panaszok mérsékelhetők a térdműtét nélkül is, ez azonban általában a sportban és a mindennapi életben tanúsított fizikai aktivitás megváltoztatásával,  mérséklésével érhető el. Gyógytorna, izomerősítés és egyéb fizikoterápiás kezelések bár segíthetnek, kifejezett instabilitás esetén nem mindig hatásosak. Térdrögzítő viselete mérsékelheti az instabilitás érzését, de nem biztosítja a térd teljes stabilitását és nem gátolja meg az instabilitással járó káros hatásokat.

Mi történik, ha elmarad a elülső keresztszalag visszapótlás műtét?

Amennyiben az térdízület stabilitását nem állítjuk helyre, a későbbiekben társsérülések kialakulására kell számítani. Társsérülés a C-porcok (meniscusok) szakadása, vagy a terhelési porcfelszínek szigetszerű, esetleg kiterjedt porchiányának idővel növekvő esélyű kialakulása lehet.