Torokmandula műtét (Tonsillectomia)

A torokmandula (garatmandula, mandula) páros, nyirokszövetből álló szerv, amely a torokban kétoldalt helyezkedik el. Felszínéről járatok indulnak a mandula belsejébe, amelyekben normális körülmények között is találhatók levált hámsejtek, ételmaradékok, baktériumok (ún. detritus), amely kisebb mennyiségben a felületre ürül.

Csecsemő- és gyermekkorban a torokban található, nyirokszövetből álló gyűrű (ennek részei a torok és garatmandulák is) a fertőzések elleni helyi védekezés fontos tényezője. A mandulák a szervezetet érő fertőzések elleni védekezés egyik első szűrőállomásai. Fontos védekező feladatokat ellátó sejteket tartalmaznak, és ellenanyagokat termelnek.

A torokmandula műtét (tonsillectomia) elvégzését indokló tényezők

A megnagyobbodott torokmandulák jelentős mértékben szűkíthetik a torkot, ami gombócos, dünnyögő beszédet – extrém esetben légzési nehézséget – okoz és hozzájárulhat a horkoláshoz.

Az akut gennyes (tüszős) torok-mandulagyulladás gyermekkorban majdnem mindig lázzal jár, ritkán csecsemő és kisgyermekkorban lázgörccsel. A krónikusan, gennyesen gyulladt mandula állományából genny nyomható ki, illetve belül ún. mikrotályogok találhatók.

A krónikus mandulagyulladás a szervezet számára gennyes góc, amely bármikor távoli szervek megbetegedéseit okozhatja. Szövődményként az akut gyulladáshoz mandulakörüli tályog is csatlakozhat, amely akár életveszélyes is lehet, elsősorban akkor, ha lesüllyed a mellűrbe.

A gócos, krónikusan gyulladt mandula a szervezet számára már inkább haszontalan, és a fertőzések elleni védekezésben sokszor már nem is vesz részt. Az allergiás beteg szervezetében a nyirokszerveknek még nagyobb a szerepe, de ez nem jelent ellenjavallatot az indokolt mandulaműtéttel szemben.

A krónikusan gyulladt, gócos torokmandulákat el kell távolítani. Három-négy éves kor előtt csak ritka esetben – lázgörcs, tályog, szepszis, rheumás láz stb. – kell elvégezni a mandulaműtétet. Kivételesen az átlagosnál nagyobb méret is indokolhatja az eltávolítást, ha légzési, nyelési nehézséget okoz, vagy ha horkolással, alvási nehezítettséggel hozható összefüggésbe. 

Mandula körüli tályog esetében a műtét abszolút indokolt, amely elvégezhető egyszerre a tályog megnyitásával, a megnyitás utáni napon, vagy később (általában hat hét múlva).

Egyéb kezelési lehetőségek

A krónikus mandulagyulladás kezelése műtéttel történik. A mandulák belsejében kialakult mikrotályogok, a krónikus gyulladás gyógyszeresen már nem befolyásolhatók. Az akut fellángolások antibiotikumokkal kezelhetők, de a góc így nem szüntethető meg. Ugyancsak nem kezelhetők konzervatív úton a nagyobb méretből fakadó problémák. A szövődmények és kísérőbetegségek kezelésében a gyógyszeres terápiára mindig szükség lehet.

A mandulák nyirokszövetből állnak, amelyek – különösen gyermekkorban – igen aktívak, duzzadásra és újdonképződésre hajlamosak. Ebből következően akár egy-két sejtből is elképzelhető a nyirokszövet (mandula) újramegjelenése, azaz a mandulák – elsősorban az orrgaratmandula – újabb “kinövése”.

Hogy zajlik a torokmandula műtét (tonsillectomia)? A torokmandulát klasszikus sebészi eszközökkel vagy elektromos késsel fejtjük ki tokjával együtt az izomágyból. Altatásban végzett műtét esetén a szájat egy megfelelő eszközzel tartjuk nyitva, amely részben az elülső fogakon támaszkodik, nagyrészt azonban egy, a testtől független fémasztalon. A vérzéscsillapítás elektromos eszközzel (ritkábban lekötéssel, aláöltéssel) történik, amely miatt a beteg teste alá földelektródát („gumilapot”) helyezünk.